Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. július

— 59 — esketést a háznál kívánták. A kik másutt esküsznek, a hirdetésért nem fizetnek s igy e téren is beállott a stóla-csökkenés. Egy kath. férfi evang. neje leánygyermekét, kit kath. pappal kereszteltetett, róm. kath. vallásának Íratta be az állami anyakönyvvezetőnél; de az állami anyakönyvvezető, az ev. lelkész felszólalására, az adatot kiigazította s a szülőket magához hivatván, megdorgálta. Tállyán az egyházpolitikai törvények káros hatása annyiban észrevehető, hogy vegyes házasságok kötésénél, különösen szegényebb sorsúaknái, inkább az ev. fél enged; bár megtörtént az is, hogy egy vegyes házasság nem köttetett meg éppen azért, mert az ev. fél nem volt hajlandó reversálist adni. A nagy többség rendületlenül áll. de akadnak, a kik érdekből könnyen engednek. H.-Vécsén az egyházpolitikai törvények az egyházra nézve kedvezőtlen hatással nem voltak. A kötött 2 házasság közül az egyik vegyes házasság volt. E vegyes pár a szórványból jött az anyaegyházba házasságát megáldatni. A róm. kath. vőlegény lelkésze az ev. menyasszonyt át akarta téríteni, hogy előtte esküdjenek, de terve nem sikerült, a menyasszony reversálist sem adott, hanem megjelentek az ev. lelkész előtt, a ki megjutalmazandó a nőnek hithűségét, díjtalanul eskette meg őket. Kishonti egyházmegyében : Klenócz panaszolja, hogy az egyházi cselekménynek tekintélye csorbát szenvedett; a stóla fogy ; a nép demoralizálódik. Kokova, bár érzékenyen érinti, de tűrni kénytelen a stólaveszteséget. Kraszkó még eddig nem tapasztalt káros hatást, de némelyeknél az egyházi adózás miatt támadt elégületlenség meglazította az egyházhoz való ragaszkodás érzetét. Nyustya csak éber őrködéssel tudja elhárítani a tettrekész konkolyhintők megrontó munkáját. Osgyán azt látja, hogy bár a nép ragaszkodik az egyház kegyelmi eszközeihez, de a stólát alku tárgyává teszi, a miért ez folyton apad. Pokorágy olyan vélemények nyilvánulását kezdi észrevenni, hogy az egyházra talán már nincs szükség, de az állapot még tényleg nem változott. Pongyelok a vegyes házasságoknál tapasztalja, hogy mig a gyermekek majdnem rendszerint a róm. kath. egyházé lesznek, addig a mi egyházunk csak elvétve nyer. Rimabánya lazulni látja az egyház régi jó rendét; a házassági hirdetés mellékesnek s feleslegesnek tekintetik, a stóla csökken. Rimaszombat különösen a szórványt látja a róm. kath. lélekhajhászat által veszélyeztetettnek. Szkálnok nem tapasztal semmi bajt. Tiszolcz az egyháziasságot épnek látja, de a stóla tetemesen apad. A többi lelkész évi jelentése e kérdőpontot hallgatással mellőzi. Liptói egyházmegyében: Csorba panaszolja a stóláris jövedelem apadását, kivált tekintettel az anyakönyvi kivonatokra. Nagy-Palugyán az egyházi cselekmények tekintélye hanyatlik; a stóla-jövedelein apad; az istenitisztelet iránti közömbösség terjed; a hivek az uj teher alatt nyögnek. Rózsahegyen a vegyes házasok gyermekeiket rendszerint a r. kath. egyháznak engedik át, nálunk nem hirdettetik magukat, az