Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. július

— 46 — Legyen ugy! Vezéreid legyenek: törhetlen hited, munkás hűséged, családod történeti jelentősége és szenvedő egyházad boldogulása. Törhetlen hited legyen mindig emeltyűd, erősítőd, vigasztalód, áldásos közreműködésre képesitő égi erő. Legyen az hóditó világosság korunk azon rideg sötétjében, mely siégyenli a Krisztus evangyéliomát s nem az ég javának keresésében és megbecsülésében, hanem a szentélyek és az Ur népe negligálásában keresi egy gentry nobilitását. Mutasd meg, hogy fényes családodból hozott ezen égi kincs nem romlott el a közélet változatos hullámaiban, hogy mint eddig: tudod szolgálni házad népével az Urat. Szolgáld mindig az Úrhoz tért, az Urat kereső, Benne bizó, egyedül Tőle áldástváró hű gyermek módjára, élő és szent hited által mindenkor és mindenhol az Urat! Munkás hűséged egyházanyád iránt legyen melegitő erő, hatásköröd összes rétegeire kisugárzó hóditó melegség, korunk azon hideg sötéljében, mely hálátlan elbizakodottsággal hanyagolja el szent otthonát, közöny nyel megy el azon szent mező mellett, melyen aranykalász rengett egykor egyház s népe édes jutalmául s képes megfeledkezni azon alkotmányról, melynek bontása a fellegvár és kunyhó összeomlását eredményezi, mely kert és mező nélkül pusztul szívben, hitben, egyházban, hazában a szellem- és érzelemvilág erkölcsi képe. Családod történeti jelentősége nyerjen Benned szerencsés folytatást e vezérhelyen is, nemcsak azért, mert az egyházmentő és épitő hatalmas ténj^ezők, melyek pénzt, vagyont, életet áldoztak volt s egyház, haza szabadságáért százados bajvivással történeti alakokká magasodtak ki, fogyton fogynak, annyira, hogy a hírneves kath. szónok sújtó hasonlata szerint, a mi belőlük becses, az már a földben van s a mi belőlük még ma is látszik, az már csak egy-egy gyümölcsöt nem adó hulló virág s ritkuló levél, hanem és főleg azért, hogy egyház- és hazaszeretet dolgában magva ne szakadjon azon pálmafáknak, melyek árnyában biztos men- és nyughelyet nyer az erőtlen egyház, s bármit mondjunk is, kegyeletes tekintettel néz e százados törzsekre, gyümölcsfa, cserje, virány és sziklák növényzete mindenkor. Legyen a Te peldaadásod is aranytolla az egyháztörténet lapjainak, világító torony viharos éjjeleken, delejtű szövevényes nyomtalan utakon, biztos utmutató az igaz boldogulás tájai felé, régi kori hadvezér munkája, szent zászlóval egyik, fegyverrel másik kezében megy serege élén Isten szent nevében előre! Ez az előre: bátor, nemes, áldozatrakész vezérrel élén, mentője a szenvedő egyháznak.