Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. július

— 44 De nem fejtegetem, ismerjük azon izgatóknak tendencziáját, a kik a mi jámbor, becsületes, munkás tótjainkat egész a fanatizmusig felizgatják. Az ellen, azt hiszem, a legjobb szer szépen, testvériesen felvilágositani őket, meggyőzni azon ut, mód helytelen voltáról; azon izgatókra nézve pedig, a kik a népet ámitgatják. izgatásaik által fanatizálják, a kik nemcsak szégyent hoznak felekezetünkre, de azonfelül édes magyar hazánk ellen,-annak integritása ellen lázítanak, ha testvéri felvilágosítás, a szép szó nem használ, a törvény szigorával való eljárást tartom az egyedüli czélra vezetőnek. Hiszen a mi zsinati törvényeink ebben a tekintetben a legszigorúbbak, mert az ilyen nemzetiségi izgatásokat egyenesen kánoni vétségnek minősitik ; ha tehát szükség van reá és ha már más szelid intézkedés nem használ, büntessük őket úgy, hogy ártalmatlanok legyenek, tiltsuk el mindenféle egyházi hivatal viselésétől, degredáljuk őket oda, hova eljárásuk minősíti. Megérdemlik annál inkább, mert azt csakugyan tűrni nem lehet, hogy az autonomia köpenyébe burkolva intézzék orvul űzött támadásaikat, hogy édes hazánk ellen izgassanak. Ezek azon elvek, melyeknek kifejezést adni kötelességemnek tartottam. Mielőtt azonban szavaimat bezárnám, a részletekbe nem bocsájtkozva, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy felekezetünk érdekét csak ugy szolgálhatjuk sikeresen, ha a teljes összhangban, egyöntetű eljárással müködhetünk. / En meg vagyok győződve, hogy ez meglesz ; a magam részéről kijelentem, hogy igyekezni fogok elnöktársammal, a püspök ur ő méltóságával egyöntetüleg eljárni, nem hogy az egyik a maga nézetét a másiknak alárendelve, mintegy bábbá sülyedve áldozza fel a maga meggyőződését, hanem a politikát az egyházi ügyek köréből teljesen kizárva, igyekezzünk érveink meghallgatásával és elmondásával egymást meggyőzni és a jobbnak elfogadása mellett intézkedni. Meg vagyok győződve, hogy ez teljesen sikerülni fog, ismerem a tiszai kerület tisztviselőit, jegyzőit, esperességeink úgy világi, mint egyházi elnökeit, sőt azt mondhatom, összes hiveinket, hiszen nem vagyok új ember, hosszú éveken keresztül kiismerhettük egymást és hízelkedem magamnak azzal, hogy éppen annak köszönhetem azon megtisztelést, melyben majdnem egyhangú megválasztatáson! által részesítettek, tudom, hogy az elnöki székben sok tapintat, bölcseség és nagy türelemre van szükség, de éppen ezen ismeretségünknél fogva meg vagyok győződve, hogy úgy a jegyzői kar, valamint a tisztikar, esperességi elnök urak, szóval kerületünk összes hivei nem lógják tőlem becses támogatásukat megvonni, melyet a midőn kérek, hálás köszönetet mondok a megtisztelő bizalomért,