Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. április

XIV szárnyai alá, de ti nem akartátok . . . Vajha eszedbe vennéd, akárcsak a te mostani napodon, melyek neked a te békességedre valók." (Luk. XIX. v. 42.) De ne vádoljunk senkit se; a, helyett inkább vértezzük fel magunkat kellően a ránk- váró küzdelemre. ..Mit féltek, óh kicsinyhitűek?/" így biztatta Jézus egykor a háborgó tengeren megrémült tanítványokat. Bízzunk tehát, hogy a ki ott a szélnek és a tengernek parancsolt és lecsendesítette a hullámokat — az Ur most is megőrzi gondviselő hatalmával egyházunk hajóját és megtartja azt. A bölcs és kipróbált világi vezér letűnt ugyan egyházkerü­letünk hajójának kormányhidjáról, de szelleme, a mint most meg­nyilatkozott, közöttünk van és velünk marad, hogy tovább is buzdítson és lelkesítsen haladni abban az útirányban, melyben őt az ő életpályájának eszménye vezette; a mely eszménye egy ikercsillag: a hazaszeretet és egyházszeretet ikercsillaga volt. A magyar protestantizmust is a múltban ez ikercsillag ve­zette s irányította; — és abban a jelben, Istennek legyen hála, győzött. i A hazaszeretet és egyházszeretet e jól ismert ikercsil­lagát kövessük azért mi is hiven és téveszthetlenül egyhá­zunk minden kétes helyzetében, minden érdekének intézésénél, hogy megdicsőült felügyelőnk szellemében járjunk és cseleked­jünk. Ezt az ikercsillagot tekintsük továbbra is annak a jelnek, mely biztossá teszi harezunkat, hogy evangéliomi egyházunk felett a poklok kapui se vehessenek diadalt ! Üdvözlégy tehát Péchy Tamás megnyilatkozott szelleme, midőn munkasoraink közé szállsz, hogy nemes életpályád köve­tett eszményével, a hazaszeretet és egyházszeretet ikercsillagá­val továbbra is irányíts minket egyházunk felvirágzását czélzó munkánk és törekvésünkben! A tiszai egyházkerület e szerint nem válik meg, nem búcsúzik tőled e gyászünnepélyen; sőt inkább hűséget fogad neked, felbonthatlan, törhetlen és örök hűséget! Dicső emléked szálljon át nemzedékről nemzedékre, hogy a mi most nekünk utolsó sóhajunk feléd, — a késő utó­kor is áldólag visszhangoztassa: — Üdvözlégy, Péchy Tamás szelleme az időknek végeiglen! Ámen.

Next

/
Thumbnails
Contents