Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900
1898. április
VII s boldog hitünk szerint földi és mennyei élettel ezutánra ajándékoztad meg őt. Hálaadásban és dicsőítésben hoz most porba omolt gyermeksereged égő áldozatot neked, mennyei Szent Atyánk ! Búés vigasz-, panasz- és hálaadás-, csapás és áldás, mélységgel és magassággal, múló az örökkel érintkeznek s egyesülve áldanak Téged, ki őt hazánk, nemzetünk, egyházunk s a családnak mindvégig ilyenül, — a kegyelem évek határáig oly soká megtartád. Ily módon, hullámzó érzelmekkel kezdjük meg most a legnehezebbet, végezzük e szivbontó munkát: vallásos hittel feltámadás, viszontlátás s örökélet iránt, — áldó emlékezettel állam-, egyház-, családnagyi ragyogó múltja felett, — vallásos reménynyel, hogy mert hivő gyermeked volt mindvégig s mint ilyen, szent akaratod szerint igyekezett munkálni szent meződön, értékesíteni a neki adott legdrágább kincseket: megkapta immár Tőled a Jelenések angyala szózatában foglalt égi jutalmat: „mert fáradtál és nem fáradtál el, megterheltettél és elviselted, az én nevemért munkálódtál és győzted, enni adok neked, győzőnek, az élet fájáról, mely van Isten paradicsomának közepette." Oh tekints le reánk irgalommal s vezérelj minket továbbra is kegyelmesen az élet, halál és feltámadás örök Ura, a mi Urunk a Jézus Krisztus által Ámen. Gyászbeszéd. „Mély megilletődéssel s a veszteség fájdalmától leverten jöttünk a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület képviseletében búcsúzni, vagyis inkább visszaadni azt a búcsúlátogatást, melyben csak a minap Te részesítettél minket, közgyiilésileg együttvoltakat. Megdicsőült halott, kinek elhunytával gyászba borult családod s elárvult egyházkerületed egyaránt igy zokoghatnak a zsoltár szava szerint: „Megszűnt a mi szivünknek öröme, elesett a mi fejünknek koronája!" Abban a felejthetetlen búcsúpillanatban aggódva vettük észre, hogy már nem annyira a testi erő hozott közénk, mint inkább a lélek sejtelemszeru vágya: még egyszer látni és fogadni azoknak szeretetét, ragaszkodását és hódolatát, a kiknek