Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1891. augusztus

korszakban vagyunk, s úgy az. egyházi, mint az iskolai téren kettős erőmegfeszités kivántatik meg tőlünk. Egyházi téren azon a ponton vagyunk, hogy legközelébb rendszerbe kell foglalnunk azon szabadságokat és kiváltságokat, a melyeket őseink karddal szereztek és védelmeztek. Nagyon nehéz feladat ez, mert semmi sem nehezebb, mint a szabadságot §§-okba foglalni; nagyon kell vigyázni, hogy a rend mellett az egyéni szabadságot ne veszélyeztessük! Hogy a korral kell haladnunk és hogy a mi intézményeink olyan szinvonalon álljanak, mint más egyházi és állami intézmények, azt szükségesnek tartom; de viszont óvakodnunk kell attól, nehogy megtörténjék az, hogy kapjunk üres vázat, melyben lélek, szellem nincs, azért ki a magyar ev. egyház híve, oda törekedjék teljes odaadással, hogy intézményeinkben a lélek, a szellem mindég fenmaradjon, s legyenek azok a szabadság biztositékai, de a mellett a mai időben megkivántató rendnek is megfeleljenek. Az évenként előfordulni szokott úgynevezett administrationalis ügyeken kivül, mai gyűlésünknek fontos tárgya lesz s ez a kerületi gyűlés joga, a zsinati választások iránti intézkedés. Ami az iskolai ügyeket illeti, ezekre nézve gyakran volt alkalmam a kerületi gyűlés előtt nyilatkozni. Azonban oly fontosak azok, hogy minden alkalommal kötelességünk velők foglalkoznunk. Minekünk az iskoláink adták az erőt; ifjuságunk ottan tanult gondolkozni, hazát, egyházat szeretni; nekünk tehát a régi iskolai szellemet fenn kell tartanunk; de más részről látva, tudva azt, hogy most a mi iskoláinkkal parallel irányban más hatalmas közép és felső iskolák működnek, arra kell törekednünk, hogy a mi iskoláink legalább olyanok legyenek, mint az állam s más felekezetek iskolái, sőt még azok felett álljanak. Az én hitem szerint tanítani neküuk annyit kell, mint a többi iskoláknak, de azonkívül meg kell tartani azon régi előnyünket, melylvel mi a többi iskolák felett bírtunk, hogy t. ia mi ifjaink gondolkozni tanultak s nem csupán memozalizált anyagot hoztak haza; tartsuk fen jövőre is ezt, és azt hiszem, hogy akkor jövő nemzedékünk is betölti hivatását, úgy mint a mi eleink tették, és talán szerénytelenség nélkül mondhatom, úgy mint mi is betöltjük.