Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1894. szeptember

— 117 — liczei földbirtokos lépett be. Sajnos, hogy a kegyadományok gyűjtésében és megajánlásában az előbbi időben oly dicséretes buzgóság lohadó félben van, hogy nevezetesen a termesztményi gyűjtések idestova csaknem végképen elmaradnak és hogy névszerint a kishonti egyházmegye igen számos egyháza hideg közönyt tanusit az árvaház iránt. Az árvaház rég táplált azon óhaját, hogy szűknek és a czélra egyébként is alkalmatlannak bizonyult bérhelyiségből saját otthonába vonulhasson az 1893-ik év megvalósította. A szerzett saját ház a kor és czél követelményeihez mérten tetemesb költséggel átidomítandó, kijavítandó ugyan, de tekintve a volt kezdetleges állapotot, azt nevezetesen, hogy mindeddigelé az árvaház inkább csak életfentartási és nem egyúttal nevelőintézet is volt, a mostani állapot nagy fellendülést biztosit. Az intézet vezetésére Egyed Dávid jeles okleveles tanitó személyében árvaatya választatott, a ki a növendékeket a tanórákon kivül külön oktatásban is részesiti, szabad óráikban pedig kézimunkával és a kertészetben foglalkoztatja. Az 1893-ik év elején gondozás alatt 20 árva volt, ezek közül elbocsáttatott 3, az igy megüresedett helyek októberben lettek betöltve, azonfelül még uj 3 árva vétetett föl, ugy hogy az év végén 23-man (14 fiu, 9 leány) nyertek ellátást. Mindannyian ingyenoktatásban is részesültek, még pedig 4 fiu a gymnasiumban, 1 leány a felsőbb leányiskolában, 18 gyermek pedig a helyi közös elemi iskolában. Az egészségi állapot kielégítő volt. Kanyaróba esett három növendék a többiektől elkülönítetten gyógykezeltetett. Egy-egy árva évi ellátása 81 frt 52 krba került. A jelentésben a következő kérelmek foglaltatnak: a) Kerestessenek meg újból az egyes egyházközségek, ezeknek egyes tagjai, de legkülönösebben lelkészei és tanítói, hogy az árvaház ügyének támogatására lelkesen felvilágosító, áldozatrakészséget keltő, gyűjtéseket eszközlő buzgóságukban különösen most ne lankadjanak el, a mikor az intézet nagyobb fejlődésének indulva egy, a kerület méltóságához illő és a kor kívánalmainak megfelelő árvaház építéséről és berendezéséről gondoskodni kell. b) Kéressenek fel az egyes egyházközségek ügyintézői, hogy az egyházhíveket különösen termesztmények felajánlására buzdítsák.