Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1894. szeptember

— 52 — gadtak; — köztanácskozásainkban szakavatott s élénk részvéte pedig gyűléseink egyik irányadó tagjává avatta őt, s egyáltalán minden alkalom, hol ő egyházkerületünk képviseletében megjelent s minden működésével azt bizonyitá, hogy ő benne az egyházkerület oly jeles tisztviselővel bir, a kiben a hivatal tekintélye, a szivnek jóságával s a kedélynek melegével párosul. A büszkeség érzetével de egyszersmind őszinte elismerésünk nyilvánitásával tekintünk ma vissza ezen negyedszázados múltra; — s ragadjuk meg az alkalmat arra, hogy mai egyházkerületi közgyűlésünkön s jegyzőkönyvünkben örökitsük meg ezen egyházkerületünk beléletében ritka szép mozzanatot s egyúttal adjunk kifejezést azon érzelmeknek, melyek minket ezen ünnepélyes alkalommal áthatnak. Mélyen tisztelt egyházkerületi főjegyző ur ! Tisztelt barátom s kartársam ! Szivemből üdvözöllek e mai napon egyházkerületi tiszted negyedszázados évfordulóján s hosszú és hűséges sáfárságodért az egyházkerület hálás elismerését tolmácsolom. — Ha szivünk sugallatát szabad volna követnünk, ehhez még azt a kérelmet csatolnám, hogy azon főjegyzői tollat, melyet 25 évig oly ékesen forgattál s melyet most letettél, — vedd fel ismét, — s forgasd továbbra is, kipróbált ügyességeddel egyházkerületünk javára. — Azonban te nem csak a miénk vagy, főjegyzői jeles tolladat egy nagyobb testület — az egyházegyetem foglalta le, — s országos egyházi érdek követeli s viszi el tőlünk munkásságodat, felettes hatóságunk akarata előtt tehát meg kell hajolnunk, s igy mai ünneplésünk egyszersmind búcsú is. A kik hosszú együttlét után egymástól elválnak, a válás pillanatában emléket szoktak adni egymásnak, a szeretet s a visszaemlékezés jeléül. — Mi birunk tőled sok, sok emléket, melyet egyházkerületünk évkönyveibe s szivünkbe magad igtattál be; érdemeid viszonzásául kincsekkel kellene bírnunk, minőkkel nem bírunk; — de tudjuk azt is, hogy a te puritán lelked kincsek után nem áhitozik; s az önérzetes férfiúnak- a mi# nőnek téged ismerünk, a jól teljesitett kötelesség tudata képezi dicsőségét s legfőbb jutalmát; nem is viszonzásképen tehát, de az egyházkerülettel 25. éven át fenállott szövetséged maradandó jeléül fogadd el, kérlek, egyházkerületedtől e szerény ezüst-emléket; figyelmeztessen ez kettőre: az egyik az, hogy ez a sze-