Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1891. augusztus

Tárjuk fel ezen helyzetünket az államkormány előtt őszintén. S hiszem, hogy az a kormány, mely oly méltányosan beszélt helyzetünkről, az a parlament, mely némán tűrt szegénységünk s áldozatkész törekvéseink felett oly rokonszenvesen nvilatkozék, méltó cselekedetekkel is fogja ezen jóakaratát igazolni. Az az állam, mely az erdélyi német ev. egyház czéljaira 1862-től 16 ezer frtot, vagyis 200 ezer lélek utan 8 frtot ad' lelkenkint évente, mely a róm. kath. egyháznál más czélokra és szolgálatokért a múltban adott nagy javakat, az ő culturalis czéljaira meghagyta, mely milliókra menő vallás és tanulmányi alap felett rendelkezik, a melynek jogi kérdése még ma sincs tisztába hozva, mely 350 millió évi bevételt mutat fel, nem lesz szük marku a protestáns egyházak s azok sorában a mienk irányában sem, mely egy millió forinttal járul évente a nevelés szükségleteihez, s nem irigyelve mástól semmit, arányos részeltetést kér az államéval mindig egyező czéljainak munkálására. Együtt tart zsinatot a két protetans egyház. Gondolja meg jól a dolgát s aztán nagyobb kímélettel önmaga iránt, lelkiismeretes elgondolásával belső czéljainak, nagyobb bátorsággal az állammal szemben, tegye meg egyakarattal a lehetőt, hogy a 3 millió lélekből álló 2 protestáns egyház többre becsültessék az állam által s nyerjen jogos, arányos államsegélyt ezután. Egyetemes alap s államsegély legyen jelszavunk. E nélkül a zsinatnak minden alkotása holt betű marad, drága időfecsérlés, mely nem hoz szebb jövőt szenvedő, széthulló egyházunkra. Őszinte ezen előadásomat ajánlom a tisztelt gyűlés gondolkodó figyelmébe! IV. Visszatérve egyházkerületünk életkörébe, jelentésem sorát látogatásokkal kezdem meg. Kánonszerü egyházlátogatást nem végeztem. Több okom volt erre. Néhány egyházat kivéve, egyházkerületünk minden egyházát belátogatta volt dicső elődöm. A mai berendezésű püspöki egyházlátogatás drágának, sallangosnak s kellő sikert nem eredményezőnek bizonyult. Várok vele tehát nyugodtan addig, mig egyházunk ezen különben méltóságos intézkedése egyházunk egyszerűségéhez és bensőségéhez méltóbb módon nyer majd uj berendezést.