Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1892. augusztus

— 11 — III. Fény és árny egymás nyomában járnak. A nagy fény után nyomban sötét árny borult a szellemi élet ormaira. Az államilag semmisnek vallott re versalisok, most már a szabadéi vüség tetszetős mezébe burkoltan, a parochiák csendes magányából a törvényhozás nyilvánossága elé vonultak és ott a sértett egyházi tan és lélekismeret, a szülők természetes jogának hangzatos czíme alatt az 1868-iki törvény módosításával vagy félremagyarázásával szabadalmat követeltek. S ezzel a magyar törvényhozás főrendiházában az elkeresztelési, illetőleg most már az államkormány rendelete s ennek magyarázata szerint csak elanyakönyvelési kérdés, napi rendre került. Ezen követelés s azon tan, hogy csak egy keresztyén egyház van, abban egy a keresztség, elkeresztelés tehát nem is történhetik, hogy ezen egy keresztyén egyházban cselekvő és szenvedő tagok vannak, előbbiek az egyedül üdvözitő egyház keblén a hűek és igazak, utóbbiak a tévelygők és szakadár eretnekek,— ámulatba ejtette a főrendiházat s nyomban a hazai közvéleményt egyaránt. Az egyházi nagy hatalom és bátorság nem kapta meg osztályos társul az államkormányt, még kevésbé azokat, kik a magát egyedül üdvözitőnek vallott egyház gazdag kebelén boldog pihenéssel nem dicsekedhetnek. A meglepetést követő 24 óra multán a főrendiház terme már bezáratott és így a méltó válaszadásra a valójában „szenvedők" részéről sem idő, sem mód nem adatott. Meg lesz adva ez azonban akkor, mikor az államkormány a pótanyakönyvekre vonatkozó törvényjavaslatot beterjeszti. Ezen erőtlen és rauló tapaszért, az égő s mindjobban terjedő seben, mi valójában nem tudunk lelkesedui. A baj megvan ugyan s mert mesterséges módon szíttatik, terjed is, de az nem természetes s ép ezért nem is lehet az állandó. Mi az 1868-iki törvényhez szilárdul ragaszkodunk. Annak bármily irányban is módosítása a nem róm. kath. többség joga és érdekeinek egyenes megsértése volna. Csak egy esetben lenne a szülők természetes joga veszedelem nélkül kimondható s ez volna, a katholikus egyháznak az államtól teljesen külön választása s oly autonómiával ellátása, milyennel mi dicsekszünk, vagyis az 1848-iki 20-ik törvényben kimondott nagy elvnek e tekintetben is valósítása és az államnak egyforma mértéke.