Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1891. augusztus

— 13 — vert vissza eddig minden bontó törekvést, tudomány, műveltség és hűség dolgában pedig fiainak és leányainak ezreit bocsátá ki széles e hazába termő mag gyanánt, szorosabbra fűzi a sz. kapcsokat a közös nagy érdekek hűséges ápolása által. Isten áldó kegyelme, fohász és munkaszentelte hűséges közreműködésén! II. Közegyházunk a m. é. egyetemes gyűlés egyhangú határozatában hálaadó istenitiszteletek tartását rendelte el f. é. május hó 3-án minden templomunkban egyszerre, vallás- és egyház-szabadságunkat biztositó alaptörvény, illetőleg annak bátor kezdeményezője és szentesitője II. Lipót király emlékére, kegyeletes emlékezéssel 100 évvel ezelőtt elődeink által ugyan e napon hazai egyházunk összes templomaiban történt hálaadásra. Az egyetemes gyámintézet központi bizottmánya pedig ugyanakkor, legalkalmasabb ünnepnapon kért oífertoriumot a Leopoldianum-alapitvány javára. A szükségelt előintézkedések kerületünkben a f. év első körlevelében megtétettek. Maga a hálaadó ünnepély pedig a beküldött jelentések tanúsága szerint, 2 egyházat kivéve, mindenütt f. év május 3-án megtartatott. Szepesmegyében kislomniczi egyházunk, egyházkerületünk 1889-ben hozott határozata értelmében már a mult évi ref. emléknapon ünnepelte meg azt. Grömörmegyében gecelfalvi egyházunkban a lelkész azt, mert vagy elfeledte, vagy nem akarta, vagy nem tudta, nem tartotta meg. A gömöri egyházmegye közgyűlése a lelkészt 5 írt birsággal sújtotta, sőt a hálaadó ünnepélynek e hó 9-én megtartására kötelezte. Nehéz szívvel mutatom be kötelességem szerint e szégyenfoltot a lelkészi kar becsületén, orvoslást jövőben a zsinati törvényben keresve, mely az ily kötelességmulasztást, a lelkészi jelleg, jellem és példaadásnak ily arczul csapását, bizonyára nem néhány forintnyi büntetéssel, hanem a papi jelleg elvonásával fogja sújtani. Maradandó emlék lesz az egyházaink mindegyikében, ezen százados emlékünnepélyről. A kimagasló ténynek ily módon felelevenítése erő lesz haza és egyház iránt való hűség ápolásánál. A lelkészi kar a 100 év előtt történteket tanulmány tárgyává tette, a kegyeletes hála lelkesedésével végezte teendőjét. Ide vallanak az ünnepleírások és beszédek, értékes kincsei a felbuzdult lelkészi hűségnek. Két lelkésztárs nem mutatta be szellemi