Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. május, rendkívüli

— 26 — Ezen véd- és daczszöoetségnek állandó voltáért hevülő lélekkel készséggel csatlakozom azokhoz, kik az evangyeliomszerü egyházak erejét nem az erők szét forgácsolásában, hanem magasabb czélokért Összevetésében keresik s azt a közjóra értékesitik. Egyházunk hazai egyház, oly értelemben, hogy alkotmányos államunkkal czélja, sorsa tehát főtörekvése egy, — a hitközség kivételével nem lévén a határon kivül keresni valója, súlypontja benne van, — vele való törvényes viszonyban munkálja a vallás erkölcsi és nevelésügyi czélokat minden áldozattal kezdettől, benne keresi küléletére nézve a nem nélkülözhetett oltalmat és segítséget. Századok verőfénye és viharai által megerősített ezen viszonynak vagyok én híve. Vallom és hirdetem azt törhetetlennek, azon óhajjal, vajha ezen állam hűsége ne nyerjen mostoha elbánást, a kegyelem asztaláról morzsalékot jutalmul jövőre, azon vágygval, vajha fényes ezen múltjára ne vethessen egyesek hűtlensége, avagy az árulás homályt soha. Mi fog engem egyházunk ezen viszonyában vezérelni: megmondja 4 század óta magyar nemesi család sarjának nekem, született magyarnak, 28 év óta magyar nyelvű egyházban, magyar ajkú lelkésznek multam; megmutatja majd hazám, egyházam, összefont igaz érdekével igazságos, szeretetteljes közreműködésben nyilvánuló Isten engedte jövőm. A tisztelettel előadottakban röviden, de őszintén jeleztem álláspontomat, kifejtettem hitteljes egyházszeretetemet, közreműködésre engem vezérlő irányelveket. Azon édes hiszemben tettem ezt, hogy első kötelességemet róvtam le ezzel s főbb vonásaiban legalább azok a tisztelt közgyűlés nézeteivel egyeznék. Uj-szövetségkötésünk ünnepélyes ezen pillanatában hálatelt érzelemmel vallom érdemetlen irányomban nyilvánitott ezt a bizalmat kitüntetésnek, viszem azt mint nagy ajándékot drága útravaló gyanánt egyházias működésem magasabb helyére s vallom azt nagy kölcsönnek, minden törekvéssel apránkint , r f visszafizetésre méltónak. Eletem az Uré és az ő egyházáé: „Parancsolj Uram, szolgád engedelmeskedik!" A munkavezetők munkatársául rendeltetvén ily módon, igérem ünnepélyesen, hogy szorgalmas, egyházunk igaz javára czélzó önzetlen törekvéssel leszek; hűséges munkatárs, meleg szívű testvére a testvéreknek, féltékeny őrzője a közegyház, iskolákban, pénztáraknál, szentélyekben élő tőkékben birt kin-