Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. május, rendkívüli

— 21 — Tisztelt közgyűlés! Megalázódva az Űr hatalma — meghajolva az egyházTkerület többségének akarata előtt, az Ur szent oltára mellett oltári szentség vételével, eskütétellel, földi áldással, égi áldás fohászával elfogadott snperintendensi állásban most, elfoglalom az Úr szent segedelme hivásával a társelnöki széket. Teszem ezt imádatos hálával Isten a mi mennyei szent Atyánk iránt, ki engem gyarló gyermekét, az egyszerű munkást, apostoltársak élére apostolul rendelt kegyelmesen. Teszem ezt imádatos könyörgéssel Uram, Megváltóm, Üdvözitőinhöz, hogy engem, méltatlan szolgáját, ama jó pásztor követésére, egy hű pásztor életáldozatának a pásztorok sorában bemutatására ir b r f 0 képesitsen. Teszem azt imádatos fohászszal az Ur szent lelkehez, hogy Ő legyen felvilágosító, erősitő, bátoritó, vigasztaló isteni ház- és test vérszeretetet ápolni, a vallás-erkölcsi, egyházi és állami törvények előtt meghódolva, hűen követni igyekszem. Hitem, hálám, fohászom e magaslatáról kegyeletes emlékezettel tekintek imént szülőhelyem, Nógrád-Brézóra, szülőim földi nyughelyére Yanyarczra, áldó emlékezettel a jó atya példaadása, áldozatára, a jó anya munkája, fohásza, áldására, azon superintendensi házra, honnan engem dicsőült Székács bocsátott ki lánglelke lehelletével lelkészi pályára, oltári áldással családi életbe. Hálás indulattal gondolok imént a budapesti magyar egyházra, melynek az akkori felügyelővel, most bányakerületi felügyelő ő Excellencziájával élén kitüntető jóakarata, engem kezdőt, ki tudott, ideálom a theol. tanárságról lemondás után, sorsommal a lelkészi pályával békiteni, és az irsai egj

7házra, hol rövid, de szép időt engedett átélnem az Úr. Hálám mély és együtt kimagasló ezen egyház iránt, hol éltem javát immár eltöltve, örömmel munkálkodtam e gazdag talajon mindig, egyház- és testvérszeretet, egyetértő munkásság és lelkes áldozatkészség tejjel-mézzel folyó e Kánaán földén, siker és elismerés jutott boldog osztályrészemül. Kegyeletes elismeréssel gondolok lelkészi elődöm, dicsőült Máday szellemnagyságára, fájó, de áldó emlékezettel dicsőült superintendens elődöm, hű szolgálattételben mesterem, különben nemes barátom, jóltevőm a nagy Czékusra. Hitem, hálám, fohászom e magaslatán teljes nagyságéban elterül a munkatér előttem. Kötelességek hosszú sora, nehéz