Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. május, rendkívüli

— 19 — megérdemled, az maga keres fel tégedet! Felkeres a jutalom egyházad részéről, a mint felkeresett most, hogy a püspöki székbe emeljen. De tudod, hogy aranyunk, ezüstünk nincsen nekünk s ilyen jutalom nem vár az ev. püspökre, de vár ennél százszorta becsesebb jutalom: a köztisztelet és. szeretet, mely környezi, a hála, mely nevét megkoszorúzza s halhatatlanjai közé sorozza. De ha ez a jutalom is elmarad, vagy késik, akkor jutalmadat önmagadban keresd. Mert az egyházi szolgának működése nem vet magas hullámokat, a siker is sokszor csak hosszú évek múlva látszik meg, sőt lehet, hogy félreismerés, bántalom is lesz osztályrésze. Ha ez veled is megtörténnék: tekints önlelkedbe; a jól végzett munka jutalmát, a tiszta önérzetet fogod ott találni, melyet a világ nem adhat, de el sem vehet, tekintsd meg azokat, a kikért munkálkodtál, s ha látod, hogy virágzik az iskola, az egyház, terjed a világosság és erősödik az egyház és hazaszeretet: bizony bőséges lesz a te r jutalmad! Fs ezt a jutalmat teljessé teszi az, a ki meg fizet mindenkinek az ő cselekedete szerint! Hagyd ő reá az áldást, a jutalmat; ő előtte igyekezz kedves lenni! Kevésen voltál eddig hü, most sokat bizott tereád; ne félj azért ha ezután is hű leszel, meghallod az égi szót: „menj be a te Uradnak örömébe." Amen. Most a felavató püspök felhivására s alólírt ker. főjegyző előmondolása után a felavatandó letette az egyházkerületi utasítások ban előirt következő esküt: r En Zelenka Pál esküszöm az élő Istenre, ki Atya, Fiu és Szentlélek egj

7 igaz Isten, hogy püspöki hivatalomban, melyre az ev. ág. hitvallást követők tiszai egyházkerületében törvényesen megválasztattam, magyar hazám és felséges királyom iránt tántorithatlan hűséggel leszek, egyházam javát tőlem kitelhetőleg elősegitem, az ev. szent tudomány tisztaságára, úgy mint . azt a szent írás után a meg nem inásitott ágostai vallástétel előadja, vigyázok, — egyházunk és vallásunknak a hazai törvényekben gyökeredző jogai és szabadságai fölött híven őrködöm, az egyházi peres ügyekben, félretévén minden gyűlölséget, kedvezést, félelmet és mindennemű emberi tekintetet, nem tekintvén rokonságra, ajándékra, igaz meggyőződésem szerint s az egyházi törvényekkel megegyező Ítéletet teszek, — a gyüleke2*