Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. május, rendkívüli

— 9 — I. (F) Május 27-én d. u. 5 órakor gyászisteni tisztelet tartatott a nagynevű, felejthetetlen emlékű püspök Czékus István emlékezetére a miskolczi dalegyesület közreműködése mellett, mely alkalommal Glauf Pál egyházker. jegyző és rimaszombati lelkész Példabesz. X. részének 7-ik verse alapján találó vonásokban állitá meghatott hallgatóságának lelki szemei elébe az elhunytnak kiemelkedő alakját u. m. a ki igaz volt mint ember, mint igehirdető és mint egyházkormányzó. Az ez alkalommal megtartott offertorium 227 frt 68 krt eredményezett az áldott emlékű püspök áltól olapitott egyházkerületi árvaház és felsőbb leányiskola javára Estve felé a helyben állomásozó cs. és kir. 5-ik sorezred zenekara serenáde-val lepte meg a vendégül megjelent egyházfőket és a felavatandó püspököt, később pedig, az est beálltával a város polgársága fényes fáklyás zenével tisztelkedett nekik, mely alkalommal Dr. Marko László iskolaszéki elnök és kiérdemült megyei főorvos lendületes szavakban adott a közönség örömérzelmének kifejezést, mire az ekként megtiszteltek nevében a megválasztott főpásztor lakásának nyilt erkélyéről szokott magvas, eszmegazdag modorában válaszolt. II. (F) Másnap, május 28-án reggeli 9 órakor ünnepélyes beharangozás után, bevonultak a püspök avatásra egybegyűlt képviselők és vendégek a fényes közönséggel zsúfolásig megtelt s ünnepi díszt öltött templomba. A felavatandó az oltár-zsámolya elé lépett s térdre borulva intonálta az „Uram Isten" kezdetű megnyitó éneket, melyet a közönség orgonakiséret mellett állva énekelt végig. III. (M) Az orgona utolsó accordjai alatt az egyh. ker. elnökség, nagymélt. Péchy Tamás egyh. ker. felügyelő és főtiszt. Sztehlo János püspökhelyettes úrak, a zöld asztalnál helyet foglalva, egyh. ker. felügyelő úr a rendkívüli egyházkerületi gyűlést a következő bevezető, tájékoztató kijelentéssel nyitotta meg: Egyházi szervezetünk szerint — úgymond — az egyházi testületek minden tagozataiban az ügyek vezetésére kettős elnökség lévén hivatva: ő, mihelyest felejthetetlen püspökünk Czékus István haláláról értesült, időt kivánt ugyan engedni a mély fájdalomnak és gyásznak, melyet a megrenclitő csapás mindnyájunk szívében keltett s melyre az elhunyt annyira érdemes volt, de e fájdalom nem fojthatta el benne a kötelesség szavát, mely azt parancsolá néki, hogy a megürült hely betöltése iránt rendelkezzék, felhiván addig is nt. Sztehlo János VI. sz. kir. városi főesperes urat, mint az esperesi karnak hivatal szerint legidősb tagját, hogy egyházszervezetünk értei-