Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. augusztus

_ 7 — inken elő nem fordult, t. i. azon előttünk álló feladat, h o n v keljei7 O «_/ beli 8 esperességünk száma egy kilenczedikkel gyarapittassék. A királyhágón túl lakozó, velünk érzett, velünk küzdött brassóvidéki magyar testvérek kivánnak hozzánk csatlakozni! Jobban szerettem volna ugyan, ha a királyhágón túli összes hitrokonok léptek volna be, mint 5-ik kerület, magj'nrhoni egyetemes egyházunk kötelékébe, de ug}^ is örömmel üdvözlöm azokat, kik közöttünk a Királyhágón túlról megjelentek, mint hű fiait hazánknak és egyházunknak. Tudatával birok a nehézségeknek, melyek e kérdés keresztül vitelénél felmerülendenek, tudom, hogy a falakat, melyeket százados intézmények emelnek, lebontani oly könnyen s egyszerre nem lehet, de bizom a gyűlés és a csatlakozó testvérek bölcsességében, hogy annak előbb utóbb mindent sikerülend elsimitania s felkérem a gyűlésnek úgy világi, mint egyházi férfiait. hogy a felmerülő akadályok elháritása érdekében buzgóan közre hatni sziveskedjenek. Mielőtt a tanácskozmányokat megnyitnám, még egyre kivánom a tisztelt közönség becses figyelmét felhivni, mi nagyon szivemen fekszik. Minden időnek vannak kiváló sajátságai: részben tiszteletre méltók, melyek előtt készséggel hajlunk meg, de részben gyengeségek is, melyeknek elháritására törekednünk kell. Ma átmeneti időszakot élünk: 18-f8-ban a polgári szabadság az addig kiváltságos osztály birtokából, a honpolgárok egyetemére ment át; azóta a nemzetnek nem volt alkalma folytatni, tovább fejleszteni a nagy müvet s épen napjainknak feladata, hogy azt tegye. Kern akarom a gyűlés drága idejét hosszas elmélkedésekkel a tárgyalandó ügyektől elvonni, s csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy ezen mai korszak átmeneti jellege a nevelés téren is tapasztalhaló. Azelőtt a nevelés közvetlen összefüggésben volt a vallással: ma lehetetlen észre nem vennünk azon sok helyütt nyilatkozó törekvést, mely a nevelést általánosítani óhajtja. Eleink a vallásos nevelésre végtelen súlyt fektettek s a nevelés az egyháztól függött: ma e függési viszony lazittatik, sok intézet állami kezelés alá megyen. Ily nemű átalakulásnak el nem maradhattak szomorú következményei: az emberek vallástalanabbakká lettek. Sokaknál ez szivgyengeségből történik, mig másoknál meg van a vallásosságra a hajlam, de úgy vélekednek, hogy okosabbaknak fognak látszani, ha nem hiszik, ami a tudattal ellenkezik.