Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1881–1886

1882. augusztus

— 16 Laucsek Dánielt az egyház lelkészévé fel nem szenteltem, s lelkészül alkalmazását a kerület és egyetemes gyűlés beleegyezésével megtiltottam, mennyiben a hivek nyilván a templomban egyhangú felkiáltással ismerték el azt, hogy ha Laucsek lelkészökül alkalmaztatik, az egyház rövid idő alatt az örvény szélére jut s teljesen megbukik. Tizenegy éven át teljesítettem már egyházlatogatást, de ily szomorú, leverő és fájdalomteljes látogatásom még nem volt. Előbbi lelkésze erkölcsileg és anyagilag annyira tönkre tette ezen egyházat, hogy új lelkésze, ki itt erélyesen hozzá látott az egyház ujjá szervezéséhez, csudát fog mivelni, ha annak előbbi jólétét és felvirágzását évtizedeken keresztül ismét megállapíthatja, mert összes épületei, melyekegykor jó karban valának, mint már emlitém, a legrondább állapotban vannak, tőkéi, melyek az 1832-ik évben már 6000 frtra rúgtak, sem kötvényekkel biztositva nincsenek, sem kamatok tőle nem szedettek s ennek következménye az, hogy az egyház, mely ma társai között legnagyobb jólétnek örvendhetne és első helyen állhatna, a legszánandóbh szegénységgel küzd, a hivek pedig, bár a jó szív és jóakarat nem hiányzik nálok, erkölcsileg elvadulva vannak, mi onnan eredt, hogy a lelkész s a felügyelő a nemzetiségi viszályt szítani tudták, de az egyház jólétével s a hívek lelki üdvével nem gondoltak. — Másrészt lehetetlen fel nem hoznom azon vívmányt, hogy személyes megjelenéssemmel a nemzetiségi viszálynak, a lelketlen izgatás és rágalmazásnak útját bevágtam s egyházhiveinket arról győztem meg, miszerint sem nekem nincs forróbb óhajtásom és komolyabb törekvésem, mint az egyházak boldogítása és a hívek lelki üdve, sem az egyházkerületnek nincs szentebb feladata, mint az egyházak és iskolák erkölcsi és anyagi jólétének biztosítása és felvirágoztatása. S ezzel befejezem egyházlátogatási jelentésemet azon óhajjal: Adja a kegyelem Istene, hogy a nemzetiségi viszály háborgó hullámai a kishonti esperességben teljesen lecsendesedvén, az — szép múltjához méltóan — közegyházunk üdvére és magyarhazánk javára virágozzék ! III. Jelentések. Köztudomásra hozom: 1. Hogy Ő cs. és ap. királyi Felsége 1-ső Ferencz József legkegyelmesebb királyunk a kis-szlabosi tűzkárosúlt leányegyház épületeinek helyre állítására m. é. decz. 22-éu 38,027 sz. a. kelt lgk. elhatározásával 200-, az árviz által sujott abauj-szántói anyaegyháznak temploma és iskolája rendbehozására m. é. deczember 31-én 38,028. sz. a. k. lgk. e.-val 200-,