Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1881–1886

1882. augusztus

— 10 rövid harmadfél évi liivataloskodás után ejtette ki kezeiből a kormányzói pálczát. Kora ifjúkorában lőn ő — buzgó elődei példáján indulva — a prot. ev. egyház közmunkása, majd később, mint egyházi, esperességi és kerületi felügyelő, jogainak és szabadságának felkent bajnoka s több mint 50 éven át szerzett bokros érdemei, vallásos buzgalma, forró egyházszeretete és nemes áldozatkészsége örökítik meg egyháztörténelmünkben emlékét; rójuk le tehát tartozó hálánkat iránta az által, hogy habár egyházkerületünkben egyházanként megtartatott is aug. 6 vagy 12-én, vagyis Sz.hár. utáni IX vagy X-ik vasárnapon, tiszteletére a kegyeletes gyászistentisztelet, méltányoljuk jegyzőkönyvileg is érdemeit és örökítsük meg az utókor számára áldott emlékét. Továbbá a fájdalomnak szavát kell felemelnem, mennyiben az eperjesi collégium tanulói körében titkos pánszláv üzelem ütötte fel sátorát s egy jogász, egy theologus és 4 képezdész, megfeledkezve a magyar haza iránti legszentebb kötelmeikről, oly szenyfoltot ejtettek protestáns egyházunkon, mely szégyenpirral borítja arczunkat. Bűnös tettökért meglakoltak ugyan: az intézet kizárta őket kebeléből, a minisztérium pedig kizárta az ország összes tanintézeteiből és hivatalképteleneknek nyilatkoztatta őket, ez azonban nem oldoz fel bennünket azon kötelesség alól, hogy a további pánszláv üzelmek megakadályozása és végleges elfojtására óvintézkédéseket tegyünk, s úgy egyházaink, mint iskoláinkból kiirtsuk azon rákfenét, mely a magyar haza polgárainak szivét megmételyezni oly irányban törekszik, hogy azok saját hazájok megrontásával s a magyar nemzet és alkotmányos szabadságának lábbal tiprásával tűzzék ki e haza földén az orosz uralom zászlaját. A hazaárulásnak legrútabb bűne ez, melyet tűrni és elpalástolni, ápolni és tenyészteni ev. egyházunknak nem szabad, sem érdeke, sem czélja nem lehet, épen azért gyökerestől ki kell azt irtania. Felhívom erre a nm. és ft. egyházkerület figyelmét és kérem, hogy az ügy előterjesztésénél oly rendszabályokhoz nyúljon, minőket egyházunknak jó hire és neve mindnyájunktól megkövetel és egyházunk szent czélja szigorú kötelességünkké tesz. Végre egyetemes ev. egyházunk közös sérelmei tekintetében egy részt örömmel jelenthetem, miszerint a protestánsok birtokától r. katli. papok javára elrendelt adóztatás miatti sérelmi ügy, ministeri tanácsvégzéssel úgy lőn orvosolva, hogy ilyetén követelések azok a közigazgatás teréről levétetvén, mindenkor a rendes bíróságok illetékessége alá fognak tartozni, más részt pedig a keresztelésnél felmerülő sérelem tárgyában az 187 9-ki 40-ik t. cz. 53-dik §-át illetőleg ismét csak panaszhangot emelhetek, mennyiben a képviselőházhoz megújítva benyújtott kérvényünknek kivánt sikere nem lett, hanem ellenkezőleg a királyi tábla döntvénye által odatereltetett az ügy, hogy ismét