Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1881–1886

1886. augusztus

— 64 — a magyar ev. egyházak, segélyt nem kaphatván, egytöl-egjdg államivá, illetőleg községivé kényszerültek változtatni felekezeti iskoláikat. Ösztöndijakra kiosztott az egyházkerület az 1881—82 évben 9665 frtot, 1882/88 évben 11157 forint és 50 krt, 1883 84 évben 13297 frt 50 krt, és mégis ma ott állunk, hogy nemcsak köztünk született s igy állandónak tekinthető intelligentiánk nincsen: hanem amint azt már 1874 sept. 3-án ügy a nm. vall. és közokt. minister úrhoz, mint a ft. ág. hitv. ev. erdélyrészi egyházkerülethez felterjesztett kérvényükben panaszolták az egyházközségek, már papi pályára képzett fiaink sincsenek, mert az ösztöndijakból már alapitványilag, persze a szász papok közreműködése folytán, ki lesznek zárva a magyar tanulók a hagyományozok által. Van az egyházkerületnek szegény egyházak és papok segélyezésére — nem emlitve a gazdag bevételekkel rendelkező erdélyi Gustav Adolf egyletet — az 1884-ki kimutatás szerint három, öszszesen 46729 frt 31 krra rugó alapítványa. Számítva ennek 5°/o-os kamatját (2339 frt), továbbá a 16000 frt állami dotatio és a Baldátsy alap e kerületet illető jövedelmének ilyetén czélra szolgáló részét, az egyházkerület évi 6889 frtot fordíthat szegény egyházak és papok segélyezésére: s mégis ma ott állunk, hogy a Gustav Adolf egylettől elszakadván, 1885 április hó 10-én külön magv. ev. gyámintézetet kellett alapitanunk és a düledező templomok, roskadozó papilakok és adósságba merült egyházak felemelésére r. kath., ref, unitárius atyánkfiaitól kérhetünk és nyerhetünk csak segélyt Erdélyben. Ezzel szemben mekkora satyra a magyar egyházközségekre nézve az, hogy a papi állomás üresedésének idejére esö papi jövedelemnek egy részét (intercalare), ők is (igy Újfalu maga 1883-ban 523 frt 19'/a krt), azon „Intervall-Fond"-ba fizetik, amelyből Fogaras, mint szász nemzetiségében veszélyeztetett egyházközség évenként 250 frt állandó segélyezést nyer. Az anyagi segélyeztetésből való kiszorittatásunk népünk művelődésének akadályozását is magába zárja. A föconsistorium ugyan erre megint azt mondja sokszor idézett feliratában hogy: „nem az ösztöndijakban való hiány, hanem a barczasági magyaroknak a magasabb műveltség iránti közönyössége az oka annak, miszerint közülök oly kevés gyermek adja magát a tudományos pályára."