Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1881–1886

1886. augusztus

— 7 — inken elő nem fordult, t. i. azon előttünk álló feladat, liogv kebelo tJ beli 8 esperességünk száma egy kilenczedikkel gyarapittassék. A királyhágón túl lakozó, velünk érzett, velünk küzdött brassóvidéki magyar testvérek kivannak hozzánk csatlakozni! Jobban szerettem volna ugyan, ha a királyhágón túli összes hitrokonok léptek volna be, mint 5-ik kerület, magyarhoni egyetemes egyházunk kötelékébe, de ugy is örömmel üdvözlöm azokat, kik közöttünk a Királyhágón túlról megjelentek, mint hű fiait hazánknak és egyházunknak. Tudatával birok a nehézségeknek, melyek e kérdés keresztül vitelénél felmerülendenek, tudom, hogy a falakat, melyeket százados intézmények emelnek, lebontani oly könnyen s egyszerre nem lehet, de bízom a gyűlés és a csatlakozó testvérek bölcsességében, hogy annak előbb utóbb mindent sikerülend elsimítania s felkérem a gyűlésnek úgy világi, mint egyházi férfiait, hogy a felmerülő akadályok elháritása érdekében buzgóan közre hatni szíveskedjenek. Mielőtt a tanácskozmányokat megnyitnám, még egyre kívánom a tisztelt közönség becses figyelmét felhívni, mi nagyon szivemen fekszik. Minden időnek vannak kiváló sajátságai: részben tiszteletre méltók, melyek előtt készséggel hajlunk meg, de részben gyengeségek is, melyeknek elhárítására törekednünk kell. Ma átmeneti időszakot élünk: 1848-ban a polgári szabadság az addig kiváltságos osztály birtokából, a honpolgárok egyetemére ment át; azóta a nemzetnek nem volt alkalma folytatni, tovább fejleszteni a nagy művet s épen napjainknak feladata, hogy azt tegye. Nem akarom a gyűlés drága idejét hosszas elmélkedésekkel a tárgyalandó ügyektől elvonni, s csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy ezen mai korszak átmeneti jellege a nevelés téren is tapasztalható. Azelőtt a nevelés közvetlen összefüggésben volt a vallással: ma lehetetlen észre nem vennünk azon sok helyütt nyilatkozó törekvést, mely a nevelést általánosítani óhajtja. Eleink a vallásos nevelésre végtelen súlyt fektettek s a nevelés az egyháztól függött: ma e függési viszony lazittatik, sok intézet állami kezelés alá megyen. Ily nemű átalakulásnak el nem maradhattak szomorú következményei: az emberek vallástalanabbakká lettek. Sokaknál ez szivgyengeségböl történik, mig másoknál meg van a vallásosságra a bajiam, de úgy vélekednek, hogy okosabbaknak fognak látszani, ha nem hiszik, ami a túrhattál ellenkezik.