Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1879. augusztus

— 13 és jónak látta földi vagyonáról rendelkezni, kettős mértékben gondoskodott egyházkerületünk népnevelési érdekeinek gyámolításáról, tanítóképző intézetünk felseo-éléséhez oly összeggel járulván, mely eddigi alapjához vetve fennállását biztosítja. Nagyszerű vonásokban áldásteljes élet képe tárul fel előttünk, ha tőlünk örökre elbúcsúzott azon jelesre tekintünk, kit őszinte tiszta vallásosságtól és igazi humanitástól áthatott kebel, kit evangyélmi egyházunk autonom szabadságaért hon lobogó és szellemi felvirágoztatásaért áldozni kész nagy lélek, kit önzetlen hazafiság az érdemek ma»as oly polczára emelt, melyről a hazában és egyházunkban messze időkön túl ragyogni fog, — mint megnyitó beszédében elnökünk jellemzően kifejezte — a legnagyobb magyar protestánsnak felejthetetlen emlékezete. Miután pedig a kegyes hagyomány készpénzben van az egyházkerületi pénztárba letéve, főtisztelendő superintendens úr, egyetértve a kerületi pénztárnokkal, a végrendelkező akaratja szerint, annak árán magyar földhitelintézeti kötelezvényeket fog vásárolni s azokból kezelés végett a tanítóképző intézet tápintézetének javára hagyományozott 20,()()() frtot a kerületi képezdei, — a hitfelekezeti néptanítók segélyzésére alapul rendelt másik 20,000 frtot pedig a kerületi tudományú pénztárba áttenni. A mennyiben pedig tíz hitfelekezeti néptanítónak évenkénti jutalmazására az esperességi keretek aránytalan alapot szolgáltatnának, superintendens úr azzal bizatik meg, hogy a jutalomdíjak igazságos elosztására nézve, a legközelebbi egyházkerületi gyűlés elé javaslatot terjeszszen. VII. (Kr.) Olvastatott a nm. vallás és közoktatásügyi m. kir. ministeriumnak 1878 dec. 24-kén 33375 sz. a. kelt leirata, mely szerint egyházkerületünkben a Koburg berezeg uradalmaihoz tartozó tanítók és tisztviselők nyugdíjazására szolgáló uradalmi nyugdíjszabályok és a bártfai ág. hitv. ev. német és tót egyházak tanítóira nézve fennálló nyugdíjszabályok, nem pedig kerületi nyugdíjintézetünk alapszabályai — még első osztályú részvényeseire nézve sem — vétetnek olyanoknak, melyek az 1875:32 t. cz. 31 §-nak teljesen megfelelnek. A mennyiben azonban az idézett t. cz. 44-ik §-ból folyólag jövőben előfordulhatnak esetek, midőn az országos nyugdíjintézetnek valamely tagja, az érintett nyugdíjintézet alkotását megelőző időben már más, de a felmentettek közé nem sorolt nyugdíjintézet tagja volt s ez alapon esetleg nyugdíj igényét több irányban érvényesítheti, mind a felmentett, mind a fel nem mentett nyugdíjintézetek kezelői oda u tasitandók, hogy a pénztári állapotról, a felvett tagoknak neve, szolgálati ideje és életkora szerinti létszámáról, valamint a nyugdíjazottaknak és gyámolítottaknak létszámáról és neveiről évi kimutatást a kir. tanfelügyelők útján a közoktatásügyi ministeriumhoz terjeszszenek fel. Sajnálattal hogy a nm. ministerium kerületi nyugdíjintézetünk első osztályának — némi tekintetben az állami nyugdíjaztatást is meghaladó előnyeit — figyelmen kivűl hagyja, tudomásul vétetett. VIII. (Kr.) Olvastatott a nm. vallás és közoktatási m. kir. ministeriumnak 187!) juliuslió 3-kán 17,630 sz. a. kelt leirata, melyhez a gymnasiumi tanterv, s a közoktatásügyi ministerium közvetlen főhatósága alatt álló gymnasiunióknál, az 187% tanévben életbe léptetendő átmeneti intézkedések csatolva és tudomás végett közölve vannak. A tervezet, az egyházkerület tanodáival közölve lévén, tudomásul vétetett. Minthogy azonban kívánatos, hogy, a mennyiben helyesen felfogott országos és hitfelekezeti viszonyok és józan didaktikai szempontok engedik, az állami és hitfelekezeti középtanodai oktatás terve lényegesen eltérő ne legyen, az egyetemes gyűlésen indítványba hozandó, hogy egyetemes felügyelő úr tanodáink tantervének ujabb átnézésére egyetemes tanodai értekezletet hívjon össze. 4