Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1877. augusztus

Örömteljes tényűl említhetem fel 1) azt, hogy bár egyházaink részéről a legegyszerűbb fogadtatást kértem, az egyenlőség és viszonosság törvényéből kifolyólag úgy megyei, mint községi elöljárók, sőt a különböző hitfelekezetek is, mint a kerület főpásztorát, kitüntető tisztelettel fogadtak s támogatásukat készséggel felajánlák. 2) Hogy bár egyházhiveink száma a meglátogatott egyházakban csekély, róluk úgy városi elöljárók, mint más hitfelekezeti lelkészek azon vallomást tevék, miszerint vallásos, erkölcsös és munkás életűek, ép azért jó hírnévnek örvendenek községek és városokban s nem ritka az eset, hogy a községi elöljárók között foglalnak helyet. 3) Hogy az egyházi jólét emelésére irányzott buzgóság és áldozatkészség a legtöbb egyházban szemlélhető, a hivek keblében lángoló egyházszeretet szó és tettben észlelhető, fővágyuk az levén, hogy az egyház jövőjét biztos alapra fektessék s a felvirágzás korszakát előidézhessék. Ezen nemes irány, ezen komoly törekvés volt látható névszerint Szántón, Nagy-Bányán, Nagy-Váradon, SajóArnóton és Kölesén. Szántón ugyanis míg egyrészt Materny János lelkész és alesperes hű lelkipásztor módjára mindent megtesz, hogy az egyház szellemi és anyagi jólétét előmozdítsa, a hivők vallásos buzgóságát, összetartását és áldozatkészségét fenntartsa és megnyerje, másrészt báró Beust Ödönben oly felügyelőnek örvend, ki előtt tisztelettel kell meghajolnunk, ha meggondoljuk: miszerint 1846-ban 250 frttal és tetemesb értékű tégla és cserépzsindelylyel segélyezte; 1851-ben harang átöntésre 500 frtot adott; 1853-ban a lelkésznek évi járúlékúl örök időkre 10 öl tűzifát rendelt kiadatni; 1854-ben az egyháznak 2500 cserépzsindelyt, a lelkésznek 2000 szőlő karót ajándékozott; 1863-ban a templom kijavítására 1500 cserépzsindelyt utalványozott; 1864-ben a lelkész fizetésének javítására 24 hold föld és 8 hold rét alapítványt tett; 1872-ben az egyházat 4000 tégla és 2000 cserépzsindelylyel segítette, folyó évben a canonica visitatió költségeire 100 frttal járúlt s e fölött a tályai egyházban tett látogatásom alkalmával azon elhatározását tudatta általam az egyházzal: miszerint a tályai lelkész fizetését is legközelebb egy telek föld és réttel szaporítandja. Emeljünk nm. kerületi gyűlés az ily hitbuzgó és nemes keblű felügyelő előtt kegyelettel kalapot, esedezzünk a Mindenhatóhoz részére hosszú és boldog életért, sőt helyen levőnek látnám, hogy a nm. kerületi gyűlés jegyzőkönyvileg is fejezné ki iránta őszinte elismerését és forró háláját. / így Nagy-Bányán, midőn az egyház már-már enyészetnek indult, Szendy János egyh. felügyelő, ki most 80 éves agg és 52 éves házaspár, karolta fel kitartó buzgalommal annak ügyét s maga nagyobb alapítványt téve s másokat is áldozatkészségre ösztönözve, emelte oda az egyházat, hogy annak jövője szép tőke által van biztosítva s ha a lelkész és tanító hű őrök leendenek, enyészet veszélye az egyházat nem érheti. Hasonló az eset Nagy-Váradon, hol Rimler Károly lelkész, az egyház éltető lelke, ki testestől s lelkestől buzgó lelkipásztor gyanánt működvén, a vallásosságot és istenfélelmet nem csak a meglett hívekben érleli, hanem az iskolai tanítást is fiaival a legkitűnőbben vezeti; ki a jótékonyság szellemét nem csak hiveiben élteti, hanem Némethonból a Gusztáv Adolf egylettől is évente tetemesb segélyt eszközöl ki, hogy az egyház jövőjét biztosítsa, annak templomát felépíthesse, iskoláját és minden épületeit kellő rendbe hozhassa; ki visszautasítván több előnyös meghívást, önmegtagadással s nagyobb számú világi jólétének feláldozásával működik oda, hogy az egyház fennmaradása kérdéses ne legyen, hanem általa megalapítva szilárd alapon nyugodjék. Ezen lelkészünket én nem csak az egyházkerület elismerésére, hanem anyagi gyámolítására is méltónak tartom s dicséretére kimondom: hogyha minden lelkész oly hegyeket áttevő hittel bírna, mint ő, akkor szegény egyházaink fennmaradása miatt nem kellene aggódnunk. Szép előhaladást látunk Sajó-Arnóton, hol az előbbi lelkész megkárosítván az egyházat, Terray Gyula lelkész buzgósága, Radványi István felügyelő áldozatkészsége által törekszenek arra, hogy ne csak a kár legyen megtérítve, hanem az egyházra úgy szellemi, mint anyagi tekintetben jobb napok derűijenek. Tevékenységet fejt ki a kölesei lelkész is Nemes Pál Keczkés Vincze felügyelővel, kik erélyesen gyűjtve úgy otthon, mint kivűl a segélyt, már egy szép templomot és rendes paplakot építettek fel a melléképületekkel együtt s most pedig iskola létesítésén fáradoznak. Hálásan kell még megemlékeznem báró Radvánszky Béla s.-kazai, Szirmay Ödön erdőbényei, Reök Pál nagy-károlyi, Tamásy Károly debreczeni, Radványi Gábor tokaji felügyelő urakról, kik