Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1876. augusztus

— 21 — mind a fennálló helyi, esperességi és egyházkerületi nyugdij-intézetek irányában biztosítsa és megóvja, az 1875-ik év september 8-kán és november 6-kán tartott üléseiben: a.) Elvi megállapodás gyanánt kimondta, hogy miután felekezetünk tanítói csak jó sikerrel megállott vizsga után bocsáttatnak hivatalhoz, az esperességi hivataloknak erre vonatkozó bizonyítványai, a tanítói képesítés kimutatására jogérvénynyel bírnak, s annálfogva elégségesek arra, hogy az illetőket az országos nyugdíjaztatás jótéteményeiben részesítsék — mit a nm. vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztérium is, 1876. év április lü-kén 8072. sz. a. kelt utólagos rendeletében kegyesen megenged. b.) A viszony szabályozására, melyben felekezeti tanítóink ezentúl az egyházkerületi nyugdíj­intézet irányában álljanak, a bizottság a kerületi nyugdij-intézetről szóló s az illető jegyzőkönyvi pontnál részletezetten előterjesztett határozatban állapodott meg. C.) A VI sz. k. városi esperesség azon indítványára pedig, — hogy az egyházkerület, a törvény meghagyásából mind a tanítók, mind a tanintézetek fenntartói által fizetendő évi illetékek beszedésével, tanítóinak nyugdíjaztatását is az országos törvény értelmében magára vállalja, — tekintve azt, hogy a beterjesztett tervezetnek számtételei, mind a mellett, hogy mind a befolyandó összegekre, mind a ke­zelési kiadásokra, mind a halálozási arányokra nézve a legkedvezőbb szempontokból vannak felvéve, mégis már az J916-ik évben hiányt tüntetnek fel, mely csak az 1875-ik már is egy fillérig befolyt, tőkésített s 40 éven át 80 ezer forintra felszaporodott évi járadék kamatjaiból volna fedezhető; — te­kintve azt, hogy rendkívüli esetek az egyházkerületet már előbb is sodorhatnák a fizetési képtelenség oly bonyodalmai és bajai közé, melyeknek elhárítására és orvoslására a tervezet csak a protestáns buz­góságnak a veszély perczeiben fellelkesülő önmegtagadását és áldozatkészségét tudja forrásul kijelelni; tekintve végre azt. hogy az évi illetékeknek egyházaktól és egyesektől való behajtása nemcsak a szám­tételeket minden nyomon zavaró hátramaradásokkal, de annyi kellemetlenséggel, törvényes zaklatással, sőt gyűlölködéssel járna, melyet a kilátásba tett erkölcsi befolyás nem ellensúlyozná: a bizottság a ter­vezetet, — szerzője jóakaratú egyházbuzgalmának és fáradtságos munkájának teljes méltánylása mellett — elfogadhatónak nem találta. A gyűlés a bizottság elvi megállapodását és intézkedéseit az ügy érdemé­nek megfelelőknek találta s határozati erőre emelte, s a jelentés többi részeit he­lyeslő tudomásul vette. XVI. (Kr.) Olvastatott a nm. vallás és közoktatási m. k. minisztériumnak 1876. april lü-kén 8072. sz. a. kelt leirata, mely értesít arról, hogy ámbár állami nyugdíjra vagy segélypénzre csak az 1808-ik 38. t. cz. 133. §-a értelmében képesített okleveles tanítók vannak jogosítva, mindazáltal tekin­tettel az átmeneti nehézségekre, ez úttal még megengedtetik, hogy oly tanítók is, kik illetékes egyház­megyei hatóságaik által, az eddigi gyakorlat szerint állomásaikon megerősíttettek, az országos tanítói nyugdijintézetbe felvétethessenek , jövőben azonban a törvény világos rendeletétől ilynemű eltérés meg nem engedtetik s annálfogva a megürülendő állomásokra csak törvényes oklevéllel bíró tanítók alkal­mazandók és megerősítendők. Továbbá nyilatkozat kivántatik az iránt: váljon tekintettel az 1875-ik 32. t. cz. 32. §-ában foglaltakra nem volnának-e az egyházi hatóságok hajlandók körükben netalán létező s népiskolai taní­tók nyugdíjazására s azok özvegyei és árvái gyámolítására szolgáló alapot külön egyesség mellett az országos nyugdijintézetbe beolvasztani s ha igen, mily feltételek alatt? Végül az 1869-ben 14370. sz. a. kelt miniszteri rendelettel „országos alapítvány" czimen tő. késítendő 500 frtnyi országos segélyben részesített szepesmegyei, sáros-zempléni esperességi, kézsmárki, kishonti esperességi és göllniczbányai városi ev. tanitók gyám- és nyugdijintézetei alapszabályainak felterjesztése kivántatik. A leirat első része az érdeklett tanítókkal s a népiskolai hatóságokkal tu­domás és kellő alkalmazkodás végett közöltetni fog. A tanítói nyugdijalapok beolvasztását tárgyazó kérdésben, a kerületi nyug­díjintézetre vonatkozólag kimondatott, hogy mind általában a nyugdijintézeti válla­latok természetétől, mind különösen a kerületi nyugdíjintézet alapelvéből és szerke­zetéből folyólag, — a mellett hogy minden egyes tanitó tagjának, az intézeti rész­vényességgel járó kötelezettségek teljesítésével szabadságában áll jogigényt az intézet jótéteményeire akár szerezni, akár továbbra is fenntartani, — az intézeti kötelezettsé­6

Next

/
Thumbnails
Contents