Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1875. augusztus

— 5 — utósebéinek beheggesztésével foglalkoztunk, egyházaink és iskoláink jólétének rendezése és biztosítása volt feladatunk s mindnyájan lelkesült egyházszeretet és vallásos buzgóságban tömörültünk össze, hogy az anyaszentegyházunk egén feltornyosult viharfellegeket elhárítsuk s annak hajóját minden kiilveszélyektől megóva a béke, jólét és szabadság biztos kikötőjébe tereljük. Ma ily kiilveszélyekkel többé nem állunk szemben, a szabadság viharförgetegei félelem és aggodalommal nem töltik el kebleinket, de nem tagadhatjuk, hogy ma is láthatók anyaszentegyházunk testén oly sebek. melyeket szükség orvosolnunk, szükség begyógyítanunk, ha a vallás-erkölcsi élet felvirágzását és áldását óhajtjuk; nem tagadhatjuk, hogy ma is láthatók anyaszentegyházunk fáján oly kinövések, melyeket le kell metszenünk, hogy az részünkre a hitteljes élet, az igaz keresztény szellem, a lelki üdv és valódi boldogság áldott gyümölcseit teremje. Hazánk minden jóravaló hírlapja bangsiílyozza a corruptiót, küzd az elharapódzó erkölcsi romlottság ellen s óhajtja hazánk viszonyainak jobbra fordultát. — Mindnyájan érezzük, hogy a polgári társaság rétegeiben hiányzik azon boldogító és kegyeletes közszellem, mely vallásos indulat s becsületérzettől vezéreltetve lelkiismeretesen munkálkodnék a közjó épületének emelésén. — Mindnyájan érezzük, hogy magában a családi szentélyben is lazult a gyermeki kegyelet, gyérébb a hála s nem ritka az eset, hogy a jó szülők szeméből a boldogság örömkönyei helyett a fájdalom keserű könyei hullanak. — Mindnyájan látjuk, hogy ev. egyházunk testén is rág egy belső métely, a vallásos közöny s ennek következtében gyérülnek a tiszta erkölcs és szeplőtlen becsületesség példányai. fogynak a hegyeket megmozdító szilárd hit és tántoríthatlan egyházszeretet oly zászlóvivői, milyenekben a letűnt 300 viharos év folytán oly gazdag volt protestáns egyházunk. Okai e hanyatlásnak többfélék lehetnek. Tagadhatlan, hogy a mostoha időviszonyok, korunk materialistikus iránya, a politikai választások alkalmával a nép körében történt vesztegetések és könynyelműen hirdetett téveszmék, a műveltebbek és gazdagabbak hitetlen és vallástalan gyakori élete, kiknek cselekedeteit a szegényebbek és tudatlanabbak sinórmértékűl veszik, különösen pedig a házi istentiszteletnek és szentírás olvasásának a családokban való hanyatlása, a vallás-erkölcsi élet felvirágoztatását nagyban hátráltatják; sokkal többet árt azonban mindezeknél a keresztény életnek s az egyház felvirágoztatásának azon üdvtelen theologiai irány, mely a modern nihilismusban találja örömét, az emberi észt és tudományt túlbecsülve és bálványozva, a vallásban a hitet nélkülözhetőnek tartja, Isten kijelentett igéjét a vallás nem fő, hanem alárendelt kútforrásának vallja s kizárólag emberi műnek hirdeti. E tekintetben hosszas értekezletet tartani s czáfolatokba bocsátkozni nem lehet czélom ez ünnepélyes alkalommal, de irányt adni s annyit jelezni hivatalos állásomnál fogva igenis kötelességem, hogy figyelmeztessem lelkésztársaimat azon veszélyre, mely onnan ered, ha Isten igéjének talapzatáról letérünk s hitünk fejedelmét Isten fiának, az emberiség üdvözítőjének és megváltójának szilárd meggyőződéssel nem valljuk s őt mint az üdv vezérét híven nem követjük; — kötelességem ez, annyival inkább, mert már egyházak is emeltek egyes lelkészek ellen panaszt, hogy nem az örök élet üdvárasztó kenyere és italával táplálják a hivők halhatlan lelkét, hanem az isteni bölcseséget megvetve, az emberi gyarló észnek prédikálják álokoskodását és ferde szüleményeit, melyek kételyt szülve, megingatják a kebelben a hitet s elrabolják a hivő lélektől az örök élet vigaszát és reményét. A lelkiismeretszabadság drága kincse protestáns egyházunknak, de ez senkit sem jogosít fel arra közülünk, hogy lelkészi eskünkről megfeledkezve, kényünk és kedvünk szerint változtassuk, felforgassuk vagy épen megdöntsiik egyházunk alapigazságait és vallásos tételeit. Ez zsinatnak kizáró feladata, lelkész és tanítónak pedig hivatása az: hogy esküjénél fogva az ev. egyházszögeletkövét, mely a Jézus Krisztus, ne bántsa, ne ingassa, ne feszegesse, félős levén egyrészről, hogy így összeomlik az épület maga ; kétséget nem szenvedvén másrészről, hogy mint a külföldnek hazánk talajában mohón átültetett politikai intézvényei eddig áldást alig árasztottak hazánkra, úgy a külföldről importalt modern nihilismus is romlást hoz a protestáns egyházra; lelkész és tanítónak feladata az: hogy hirdesse Krisztus evangyéliomát tisztán, bamisítatlanúl és elferdítés nélkül s a hit és ész fáklyájának tiszta világával vezesse a hivőket az örök életre. Ajánlom ennélfogva lelkésztársaimnak: hogy ne szégyeljék a Krisztus evangyéliomát, hanem igazán hasogassák Isten igéjét, híven harczolják Jézus nyomdokán a hitnek harczát s elkövessenek mindent, hogy minden szavok, minden lépésök, minden cselekedetök által lelkeket nyerjenek az örök életre; ajánlom: hogy ne csak a pesti prot. egyházi és iskolai lapot, hanem a debreczeni evangyéliomi protestáns lapot is komolyan olvassák s Pál apostol azon intését kövessék: „Omnia tentate et meliora tenete." Ajánlom tanáraink és tanítóinknak: hogy a gondviselésökre bízott tanuló ifjúságot ne csak