Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1875. augusztus

3 — VIII.) A hegyaljai esperességböl: Reök Pál, nagykárolyi és helyette esperességi Bencs László, nyíregyházi Kraudy Antal, diósgyőri JoÓb Gusztáv, hernád-vecsei Karlovanszky Gyula, nyíregyházi felügyelő. Marko Pál, miskolczi Furmann János, miskolczi Nikelszki Mátyás, nyíregyházi 52 >•> &E SS gymniisiunn presbyterek. v N m M> M Bartholomaeidesz János, főesperes és nyíregyházi Materny János, alesperes és szánthói Zelenka Pál, ker. jegyző és miskolczi' Farbaky József, ker. jegyző és nyíregyházi Palásthy Gábor, hernád-vecsei Vida Dániel, diósgyőri levita Szánthó János, miskolczi j gymnásiumi Martini József, nyíregyházi * igazgatók. Glauf Pál, nyíregyházi gymnásiumi tanár. Pazár István, nyíregyházi Gdowin János, „ tanítók. Wolfgang Lajos, miskolczi \ s ezeken kívül számos egyházi és világi tagok. alkalommal: I. (Kr.) A kerületi gyíílés napját megelőző augustus Ki-kán délutáni öt órakor Zelenka Pál miskolczi lelkész szónoklata mellett, a szokásos offertoriummal összekötött gyámintézeti isteni tisztelet, utána pedig Zsedényi Ede kerületi felügyelő és Czékus István superintendens urak elnöklete mellett, a közgyűlés fontosabb tárgyaiban tájékoztató előtanácskozmány tartatott; a gyűlés napja reggelén pedig az esperességek képviselői a templomban összegyülekeztek. hol alkalmi ének elzengése után Csisko János, kassai lelkész buzgó imában a közgyűlés tanácskozására és működésére a mindenható isten segedelmeért és áldásaért és szent lelke világosságaért és gyámolitásaért fohászkodott. Mindkét isteni tiszteletet kassai lelkes nők által előadott alkalmi karének emelte. Ezután : II. (Kr.) Zsedényi Ede, egyházkerületi felügyelő úr a gyűlést következő beszéddel nyitotta meg: Tisztelt kerületi közgyűlés! Az idők és körülmények különbözése szerint, különbözők voltak azon érzelmek is, a melyekkel én mint felügyelő tizenöt év lefolyta alatt az egyházkerület közgyűléseit megnyitottam. — Midőn tizennégy évvel ezelőtt 180l-ben épen itt Kassa városában, épen e teremben az egyházkerületi közgyűlést tartottuk, az akkori osztrák állam minister Schmerling tanácsára, az országgyűlés a mely alig megnyílt, feloszlattatott és így válság idéztetvén elő, mi méltán attól tartottunk, hogy a gróf Thun-féle pátens egyházunk keblében új bonyodalmakhoz fog vezetni. Fel is merültek s mai napig se szűntek meg a pánszláv mozgalmak, melyekkel szemben egyházunk legnagyobb türelmet tanúsít, a mennyiben tudni illik ezen türelem az állam törvényeibe, vagy pedig egyházunk életelveibe nem ütközik. Akkor is, mint mindenkor, egyházunk régi institutióhoz ragaszkodva, megtudtuk óvni egyházunk szabadságát; akkor is e helyről gondos óvakodást ajánlottam, nehogy az akkori kormány részletes javítások ürügye alatt, a protestáns egyház érdekeit megsértse. — 1867 óta azonban, midőn hazánk alkotmányszerű parlamentaris kormány igazgatása alá került, a fennálló törvények mindmegannyi biztosítékok kezeskedtek egyházunk jövendőjeért, főleg azonban biztositotta híveink felmelegedett részvéte és áldozatkészsége, mely isten éltető szelleme gyanánt keresztül lengett egyházunk közéletén és tartsa meg a tisztelt közgyűlés azon meggyőződést, hogy valamint a közéletben legerősebben az áll, a ki nem valamely idegen támaszba, de önmagába veti bizalmát: úgy egyházunk is leginkább önmagában találja fel jövendő biztosítékát. Alkalmunk volt ezt az első magyar ministerium alatt is tapasztalni, midőn a vallásügyi minister az államnak a protestáns ifjúságnak nevelése feletti felügyeleti jogát, az 1790-iki 26 t. cz. korlátain túl terjeszteni kívánta, az úgynevezett községi iskolák * Mely