Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1874. július

Annak előrebocsátott kijelentése mellett, hogy a tanárok tudományos képzettsége és oktatási ügyessége kétségbe nem vonatott, a bizottság határozati javaslatát következő indokokra alapítja: mert 1-ször. A nagy-rőczei gymnasium pártfogósaga a tanárokkal egyetemben csaknem egészben oly tagokat mutat fel, kik a mint tizennégy év előtt az egyháznak autonom jogait érzékenyen fenyegető pátensnek legbuzgóbb zászlóvivői voltak, úgy utóbb is a rágalmazó ratkói memorandumban, alaptalan calvinizálási és magyarizálási vádakkal az egyházkerületben visszavonást szítani igyekeztek; továbbá boldogult Máday Károly superintendens törvényességét is kétségbe vonva, cánoni egyházlátogatása ellen izgatták a tót egyházakat, s nem rég is, a nagy-rőczei gymnasium tót bizonyítványai ügyében oly állást foglaltak, mely egyházunk autonómiája iránti tiszteletlenségnek kétségtelen tanúsága, hozzá járúlván még az is. hogy a pártfogósági felügyelőséget állandóan és jelenleg is oly egyének viszik, mint Daxner, Francisci, kik már az 1848 és 49-ik évi nemzeti küzdelemben is, haza- és magyarellenes mííködésökről lettek ösmeretesek. Mert 2-szor. A gymnasium tanári kara egyeseiben, sok módon és irányban magyarellenes érzületet tanúsít az által, hogy mind társadalmi, mind tanítási téren tüntető lenézést és megvetést mutogat a magyar nyelv ellen; az által pedig. hogy a gymnasiumi tanúlók, Húrban elitéltetése alkalmából viselt gyászát elnézte; hogy megengedte, miként egy magyarhoni főgymnasium ifjúsága fölött oly zászló lengjen, mely külön aspiratiók jelvénye; hogy eltűrte, miszerint ugyanazon ifjúság, gymnasiumi ünnepélyek alkalmával ovatiót „Zsivio Szlávia" kiáltásokkal nyilvánitsa; hogy ugyanazon még tanúló ifjúságot, a turócz-szent-mártoni oly memorandum évnapjának ünnepeléséhez vezette, melyet visszautasított az orszá» ; hogy elné^őleg megtűrte a tót szinű, veres-, fehér-, kék-cocárdákkal és vállszalagokkal, mint nemkülönben kiváló fövegekkel való tüntetést; hogy Magyarország' czímerétől elütő czímernek. tót szinű zászlók és kivont kardok között történt demonstrativ fennhordását és tót szinű zászlók között kitűzését nem ellenezte: oly iránynak szolgáltatott tápot a gymnasium tanuló ifjúsága között, mely a könnyen hajlítható ifjú lelkeket egy részről tót nemzetiségi ábrándokkal s különválási vágyakkal, más részről a magyar faj iránti idegenkedéssel, hidegséggel és gyűlölettel tölti el. Mert 3-szor. A tanúló ifjúság között, magyarellenes szellem tettleg és sokképen nyilvánul, minek a fennsorolt tüntetéseken kívül is számos bizonyítványai vaunak. — Humanistikus műveltség pályáján járó tanúló ifjúság, gúnynak tárgyává teszi a tisztes polgárt, ha magyar érzelműnek ösmeri; — a kis városokban szokásos köszöntést — fájdalom tanár rendeletéből — megtagadja azon tanácsnokoktól, kik a tót túlzásoknak ellenségei. A képezde vagyonalapja és szervezése megvizsgálásában eljárt esperességi bizottság eltávozása után, azonnal feltűzött kék-, fehér-, veres-cocárdákkal tömegesen tüntetett; tiszteletlen szavakkal illeti az espereségi és kerületi elöljáróságot; trágár ocsmány szavakkal becsteleníti a magyar nyelven kiszolgáltatott urvacsorát; a marcz. 15-két ünneplő polgárok azon örömkiáltását „Éljen a haza!" ocsmány szavakkal és „Zsivio Szlavia" kiáltásokkal gúnyolja; s mint szakadárt gyűlöli és üldözi azt, ki tót létére a magyarhoz hajlik. Mert 4-szer. A nagy-rőczei tanodából kikerült tanítók, a magyar haza és nemzet elleni gyűlölettel híreskednek és kérkednek, egy. az orosz bejövetelével s a magyarok öldöklésével fenyegetődzik, más oda nyilatkozik, hogy ha maga előtt olyan embert lát, ki bírván a tót nyelvet még is magyarul beszél, kész volna azt azonnal leszúrni; egyik a majálesi menet előtt tanítványáról letépi a magyar