Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1873. augusztus

— 23 — 4 frt, - Palásthy Gábor hernád-vécsei lelkész lakadalaiából 9 frt 30 kr. - Német Pál kölesei lelkész lakadalmából t frt 30 kr, — Nyíregyházán a ker. gyűlés alkalmával egy társas körtől 1 frt 25 kr. — Rozsnyón egy társas körtől 1 frt jött be, — összesen 132 frt 54 kr. d) Vegyes forrásokból: Az 1872-ik évi államsegély ideiglenes kamatjából 98 frt 78 kr, — a superintendens úr beiktatásánál mondott beszédekből utólagosan még 15 frt SO kr. — Jeszenszky Pál birsága lakadalmi gyűjtés mulasztásaért 10 frt, - Benyo János birsága elmulasztott otfertoriumért 3 frt, - Krmann János birsága lakadalmi gyűjtés mulasztásaért 10 frt. - Hok József pokorágyi lelkész beiktatása alkalmával tartott gyűjtésből 2 frt 82 kr, — összesen 140 frt 40 kr e) Dispensatiókból az 1872-ik évben 275 frt. — a folyó évben a jelen gyűlésig 225 frt. összesen 500 frt. A fennkitett czímeken való összes jövedelem 809 frt 72 kr. A kegyadományok gyűjtése a lelkész uraknak jövőre is melegen ajánltatik. 5.) A nyugdíjintézeti tagok jelen száma: első osztályú 92. második osztályú 09, harmadik osztályú 31, negyedik osztályú 61, — összesen 253. —- Nyugdíjakra a 300 írtra menő özvegyi régibb segélyen kivül az 1873 évi julius végéig tettleg kifizettetett 2162 frt 50 kr. 6.) A beírt tagok sorából tartozásaikkal együtt kitöröltettek: a más kerületbe átköltözött s fizetni megszűnt Elischer József, Gdowin Endre. Vregyik Jakab és Kövér János; a belépésre nem kötelezett és önként kilépett Palánszky Sámuel és Kovács György; a tanítói pályáról lelépett és fizetni megszűnt Wolf Gusztáv. Domanovszky József, Vongrej Mihály, Schütz Mihály és Fábry Károly; — a fizetni megszűnt s ismeretlen hollétű Mravecz János és Tomasovszky György; — Sztik Soma csákányi tanítónak nyilatkozatra és tartozásának teljes befizetésére az 1873-ik évi dec. 31-ke tűzetik ki határidőül. A nyugdíjintézet igazgató választmáuyáuak ezen részletes és kimerítő s az intézetnek még folytonos gyarapodását kimutató jelentése örömmel és elismeréssel fogadtatott, véleményes előterjesztése folytán pedig még határoztatott: 1.) Scheffer Gusztáv pénztárnok, működésének méltányló elismerése mellett, az 1872-ik évi számadásokra nézye, a felelősség terhe alól feloldoztatik. 2.) Miután a mult évi kerületi gyűlés jk. 28-ik pontja szerint, a mérvadó 5-, 10-, 15 évek időközén történt halálozások eseteiben, a teljesen be nem fizetett illetőségek a nyugpénzből egészítendők ki, a határozat azonban az elmaradt befizetések kamataira nézve nem intézkedett, ezennel határoztatik, hogy a kamatok az illetőknek csak a nyugdíj élvezetébe lépésnek idejétől számíttassanak be. 3.) Miután mindennemű szállítási költség viselése a fizetni köteles feleket illeti, az illetőségek beszedésével és beszolgáltatásával megbízott esperességek intézkedjenek úgy, hogy a nyugdíjintézet esperességi pénztárnokai szolgálati készségök mellett anyagi károsodást ne szenvedjenek. I.) Nehogy az alapszabályok 9-ik §-a, mely szerint „néhány évi befizetés után. a 15 évi járandóság egyszeri befizetését bárki teljesítheti úgy, hogy két évi befizetése egybe számíttatván tudatik be neki" - haladtabb koruaknál az intézetet méltatlan túlterheltetéssel veszélyeztető visszaélésnek szolgálhasson alapul, az 1870-ik évi kerületi gyűlés jkve 31-ik pontjának 2-ik száma az alapszabályok 9-ik ij-ra is kiterjesztetik úgy, hogy 40 éves koron túl, sem intézeti tagokra sem más kerületből hozzánk jöttekre nézve, a 15 évi illetőség egyszerre való befizetésének ezentúl helye nem lehet; a 40 éves koron alul egyszeri befizetést teljesíteni kívánók pedig tartoznak. megnyugtató egészségi állapotjokat hiteles orvosi bizonyítványnyal kimutatva, az osztályuk szerinti 15 évi illetőséget, az intézetbe történt belépésük idejétől felszámított 8%-os kamattal befizetni, nyngdíjképességök eredeti belépésüktől számíttatván. 5.) Miután a biztosító intézetek öngyilkosság eseteiben a fizetést megtagadják. kérdés tétetett: öngyilkos nyugdíjintézeti tag özvegyének és árváinak kiadassék-e az őket különben illető nyugdíj vagy nem? A gyűlés, — bár egyház-iskolái személyeknél az öngyilkosságot botrányosabbnak és visszataszítóbbnak találja mint bármi más téren: még is, tekintve az ily szánandó eseteknek, kivált pap-tanítói