Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1873. augusztus

— 16 — hituséo- formulázásának veszedelmes és szakadást okozható terére ne lépjen, de őrizze és ápolja a lelki szabadság ama szellemét, mely a reformationak szolgált elvűi és alapul. 4. A perrendtartásról szóló szakaszt, szakavatott kéz dolgozta ki, tisztán érthető világos nyelven; azonban egyházkerületünk az egyházi törvénykezés minden fokozatain át, a törvényszékeknek az egyetemes törvényszékkel analog, s valamint ősi szokásnak úgy viszonyainknak is leginkább megfelelő szerkezetét kívánja alkalmaztatni úgy, hogy a hivatalos elnökség mellé a bírák hat évre választassanak, köztök tanárok és tanítók is. Az esperességek észrevételeiből összeállított bizottsági munkálat és javaslat elfogadtatván, ez, a zsinati egyetemes bizottságnak beterjesztetni határoztatik, az egyetemes gyűlésre menendő követeinknek pedig utasításul adatik, hogy egyházkerületünknek, az esperességi munkálatok nyomán kifejezett ezen véleményét, a zsinati munkálatokról felveendő tárgyalások mellett szem előtt tartsák. XI. (Kr.) Olvastatott a vallás és közoktatásügyi m. k. ministeriumuak 1872 sept. 9-én 1236 sz. a. kelt leirata, mely Trefort Ágostonnak vallás és közoktatásügyi ministerré való kineveztetését jelenti. Szíves tudomásul vétetett. XII. (Kr.) Olvastatott a vallás és közoktatási m. k. ministernek f. é. febr. 22-kén 1-ső sz. a. kelt s superintendensi hivatalunkhoz intézett leirata, mely szerint a népoktatás ügye kifejlödhetésének egyik akadályát azon félreértésben találja, mintha a vallás- és közoktatásügyi minister a felekezeti iskolákat közös iskolákká akarná elhódítani s e téren a hitfelekezeti befolyást fokonként megszüntetni, mely feltevés szüli azt, hogy az egyházi testűletek hévvel ragaszkodnak még oly népiskolák fenntartásához is, melyeknek törvényszerinti szervezéséhez a távol jövőben sem lehet reményök. Miután azonban sem a közoktatási ministeriumnak soha nem volt akarata, sem a minister urnák nincs szándéka a már rendezett vagy közel jövőben kifejleszthető népiskolákat községi oskolákká átalakitani, s nem azt tekinti, hogy felekezetiek-e az iskolák vagy más jellemüek, hanem csak azt, hogy jók-e? — méltányolva a hitfelekezetek által a népoktatás ügye körül kifejtett buzgalmat — még is nem mulaszthatja azon kötelességek felsorolását, melyeknek teljesítésére a törvény az egyházakat feltétlenül kötelezi; miben ha kénytelenek volnának külső kényszerítő eszközökhöz is folyamodni, a kivánt támagotást a köztörvényhatóságoknál meg fogják találni. Ezek folytán felhívja superintendens urat, hogy a vezérletére bízott hitközségek elöljáróit mind a kormány, mind a törvény intentióiról felvilágosítva, egyszersmind figyelmeztesse a népoktatás legszebb jogával együtt járó elmulaszthatatlan kötelességekre is, s az egyház kormányzására alája vagy melléje rendelt testületek segítségével, egyház a minden eg'yes gyülekezete népiskoláját vegye és vétesse szemle alá, s ott, hol az 1868:38 t. ez. kivánatának még eddig nem tettek eleget, hasson oda, hogy az ily iskolák rendezését a törvény értelmében mielőbb hajtsák végre, vagy hitfelekezeti, vagy a törvény által e czélból megállapított módszerinti segélylyel; felhívja egyszersmind arra, hogy a beállott év lefolyása alatt, a kormányzata alatt álló minden egyes hitközséget megnevezve, jelentse be nála: melyekben fog a törvény értelmében rendezett felekezeti iskola a hitközség vagy az egyetemes egyház erején fentartatni, s melyekben nem, — remélvén, hogy ez ügyben mind superintendens úr, mind a kormányzása alatt álló közegei keresztényi és hazafiúi lelkiismeretességgel fognak eljárni s a szemletartás és eredménye be nem jelentése elmulasztásaiból származható felelősség súlyos terhét, mind magáról, mind a kormányzása alatt álló egyházról el fogja hárítani. A superintendensi hivatalt komoly felelősséggel terhelő ezen leiratra, gyűlésünk nyugodtan kijelentheti, hogy egyházkerületünk minden esperessége, dékánjai és körlelkészei által minden lehetőt elkövet, hogy az 1868: 38 t. cz. rendeletei mindinkább valósíttassanak, minek csalhatlan tanúsága az, hogy egyházkerületünk tanköteles gyermekeinek alig 6%-a nem részesült oktatásban, s csak súlyos körülmények okozzák, ha minden rögtön és egyszerre nem történhetik, mit a törvény betűje követel. De egyházkerületünk valamint ekkoráig úgy ezentúl is, a népnevelés szent ügye buzgó ápolásában el fog járni azon tudattal, hogy a közmíveltség egyházunknak is éltető forrása; s ha superintendens úr a ministeri leirat értelmében részletes és névszerinti tudomásszerzés után a kivánt jelentést és felterjesztést meg fogja