Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1870. július

x ť s x / — 8 — követeltessék. - a mint ily értelemben az 1869 évi nov. 22-kén 38,061 sz. a. a m. k. pénzügyi igazgatóságoknak rendelet is adatott ki; — de viszont tekintettel arra, hogy a törvényesen megszavazott közjövedelmek pontos behajtását eszközölni a pénzügyi ministevium feladata, miután az egyházak nem fizetés eseteiben oly ingóságokkal, melyek az 1868: XXI. t. cz. 37 és 39 §-ainak értelmében foglalás és eladás tárgyát képezhetnék, rendesen nem bírnak, az idézett törvény 58-dik §-ának az ingatlanok foglalásával és elárverelésével kellene foganatba vétetni, mi által a lelkészek és tanítók fizetési alapja megcsonkíttatnék: arra hívja fel a kerületi gyűlést, hogy ezen eshetőségek elhárítása végett saját hatása körében intézkedve, ezen tárgy iránt hozandó határozatát, a nm. m. k. pénzügyministeriummal közölje. Tekintettel arra, hogy a törvényesen kiszabott közterheket pontosan viselni minden egyes polgárnak, valamint testületnek kötelessége, a kerületi gyűlés azon reményét fejezi ki, hogy egyházközségeinkben, a leiratban felemlített kényszereszközök alkalmazásának esetei előfordulni nem fognak. Egyébiránt superintendens urat megbízza, hogy a nm. m. k. pénzügyi ministeriumnak ezen rendeletét az egyházközségekkel közölje, ezeknek elöljárói oda utasíttatván, hogy, miután a jelelt adókat az egyes egyházak tartoznak fedezni, azoknak kellő időben leendő befizetésére vonatkozó intézkedések megtételéről gondoskodni, szoros kötelességöknek ösmerjék. Gyűlésünk ezen határozatáról pedig a nm. m. k. pénzügyi ministeriumnak jelentés teendő. X. (Jk.) Superintendens úr jelenté, hogy mind az anyagi és szellemi jólét előmozdítására, mind a tudomány érdekében oly nagy jelentőséggel bíró statistikai adatok beszolgáltatásában, a lelkészek legnagyobb része elismerésre méltó készséget tanúsít; azonban több esperes panasza és saját tapasztalása nyomán kénytelen előterjeszteni azt is, hogy némely lelkészek, megrovást érdemlő közönynyel, az országosan kívánt adatokat vagy hanyagul szolgáltatják be. vagy épen megtagadják, s ennélfogva kellő intézkedések tételére hívja fel a gyűlést. Miután ily vétkes hanyagság egyházkerületünkre is nem érdemlett homályt vethet, a gyűlés az érdeklett lelkészek ebbeli kötelessegök teljesítésében tanúsított hanyagságát vagv épen rosz akaratú elmulasztását jegyzőkönyvileg is megróván, határozatilag kimondja, hogy mind az esperességek. mind az egyes lelkészek, abban is autonom önkormányzatunk egy nvílvánulását látva, hivatalukkal szoros kapcsolatban álló kötelességöknek ösmerjék, a hatóságok által kívánt kimutatásokat pontosan és készséggel beszolgáltatni; mit ha tenni elmulasztanának, az elnökség fegyelmi útón foganatba veendő szigorúbb intézkedések tételére is ezennel felhatalmaztatik. XI. (Cs.) Olvastatott a nm. vallás és közoktatási m. k. ministeriumnak Budán 1869. november 10-kén 20,973 sz. a. kelt leirata, melyben a mult évi kerületi gyűlés kérelme, hogy a lőcsei förealtanodához megválasztott hittanár Greczmachev János államilag díjaztassék, azon okból megtagadtatik, mert tisztán állami tanintézeteknél a hittanár megválasztásáról és díjazásáról az illető hitfelekezetek tartoznak gondoskodni. Ezzel kapcsolatban olvastatott a lőcsei egyház elöljáróságának f. é. jul. 22-kén kelt folyamodása, melyben Greczmacher János hittanár elismerést érdemlő buzgóságáról tanúskodva, díjazásának elintézését kérelmezi. Ragaszkodva azon elvhez, hogy bár az állami intézetekbe hittanárokat rendelni az illető hitfelekezetek hatásköréhez tartozik. még is, miután minden ily intézetnél a tanrendszer értelmében az oktatást kiegészítő tantárgy a vallástanítás is, — miután ily intézetek az állam alapjából tartatnak fel, — melybe a beszedett tandíjak is befolynak: a gyűlés csak következetesen jár el, ha a lőcsei hittanárnak munkaköréhez mért díjazását, akár az állami alapból, akár a befolyt tandíjakból a nm. vallás és közoktatási m. k. ministeriumnál ujabban is kérelmezni fogja; a lőcsei egyház folyamodványa pedig addig is, míg ez ügyben ohajtott válasz érkeznék, az államsegély kiosztásával megbizandó választványhoz tétetett át. XII. (Kr.) Felemlíttetett, hogy evang. tanintézetekben tanuló rom. kath. ifjak, a püspökileg rendelt hittanárok által sokszor a vallástanítás fejében követelt túlságos tandíjakkal terheltetnek.