Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880
1870. július
Mely alkalommal: I. (Kr.) A kerületi gyűlést megelőző napon délutáni öt órakor, Wünschendorfer Adolf poprádi lelkész alkalmi szónoklata mellett, a szokásos gyámintézeti offertoriummal egybekötött gyámintézeti isteni tisztelet, utána pedig Zsedényi Ede kerületi felügyelő és Máday Károly superintendens urak elnöklete mellett a gyűlést előkészítő tanácskozmány tartatott; a gyűlés napja reggelén pedig, alkalmi ének előbocsátásával Schranz János helybeli lelkész, szívből fakadt buzgó imában, a közgyűlés tanácskozására és működésére a mindenható atya segélyeért és a szent lélek gyámolításaért fohászkodott. Erre II. (Ivr.) Zsedényi Eduard, kerületi felügyelő úr emelt szót és nemes lelkesedéstől áthatott beszédében előrebocsátván, hogy a népnevelés a protestáns egyház jövőjét hordozza méhében, sajnálkozását fejezé ki a fölöft, hogy annak előmozdításában mind eddig a keRő erély nem fejtetett ki, holott ez az idő elodázhatlan szüksége, mely tétlen nyugalmat nem szenved. Az államtól hathatós segélyt várni nem lehet, főleg ha a protestáns egyházban fennálló autonomiát teljes épségben fenntartani kívánjuk. A népiskolai oktatás tárgyában hozott országos törvény óta, tanfelügyelők bő számmal kineveztettek ugyan, kevés tanító-képezde is szerveztetett; de oly helyeken, hol eddig iskolák nem voltak, uj iskolák az állam költségén nem állíttattak fel, holott épen erre kellene a kormánynak fő gondot fordítani, — s ha itt ott a felekezeti iskolák községiekké alakíttattak át, ez nem mindig a protestáns egyház javára történt. Igaz, hogy alkalmas tanítók is hiányzanak, miért kiválólag azoknak kiképeztetéséről is kellene gondoskodni, — nekünk pedig csak egy, kerületi gyámolítással Nyíregyházán felállított képezdénk van; de ez is, fájdalom, megfelelő anyagig erő hiányában, állami tanító képezdének ajánltatott fel. Az ajánlat azonban, tán a felajánlott alap csekélysége folytán, ekkoráig el nem fogadtatott, s igy a szükség kényszerít, hogy azt saját erőnkkel fenntartani igyekezzünk, miért is szóló felügyelő úr szives volt, áldozatul a nevelésügy előmozdítására, az 18 7%i -ik tanév képezdei szükségeinek fedezésére, 1000 ftot o. é. felajánlani, remélvén, hogy ez által másokban is ébreszteni fogja a közczélra irányzott jótékonyság szellemét. Azután a vallás és közoktatásügyi miniszter által, a vallás és közoktatás ügyében már az országyiilés elé terjesztetett törvényjavaslatokat jellemezvén, reményét fejezé ki, hogy különösen a középtanodai oktatásról szóló törvényjavaslatot, mely a mint egyrészről hibás alapelve, de különösen trifurcationalis tanrendszere folytán, sem a kor kivánatainak sem a tudomány kellékeinek nem felel meg, ugy más részről egyházunk tanodáit nagy veszélylyel fenyegeti, a kiküldött alsóházi bizottmányban nagy változáson fog átmenni Beszéde folytában a népnevelés tettleges előmozdítását melegen ajánlja a kerületi gyűlésnek, és jó példával előmenni kívánván, ujolag 500 ft o. é. ajánlott fel evangyélmi autonom elemi iskoláinkban működő legérdemesebb tíz tanító jutalmaztatására, oly módon, hogy a jutalmat 50 ftjával superintendens úr a XIII városi és tátraaljai esperességekben két-két, a többi esperességekben egy-egy tanítónak oszsza ki. Jótékonyságát pedig még tágabb körben is kiterjeszteni óhajtva, 30 tanuló gyermek számára 20 ftjával kiosztandó ösztöndíj t alapított, melyből Szepes-Szombathelyen 4, Sztrázsán 4, Poprádon 5, Mattheóczon 5, Ménhárdon 5, Felkán pedig 7 osztassék ki, szegényebb sorsú polgárok oly fiainak, kik erkölcsijómagaviselet mellett különösen a magyarhoni protestáns egyháztörténet ismeretében s a magyar nyelv tanulásában tűntek ki. Az ösztöndíjak kiosztásában pedig az eljárást úgy kívánja szabályoztatni, hogy a legközelebbi tanév végén, a nevezett városok evangyélmi egyházainak felügyelői és lelkészei, egyetértésben az evang. tanítókkal, a kijelelést — szem előtt kiválólag a szegénységet tartva — lelkiösmeretesen elkészítsék, az ösztöndíjakra való kinevezést pedig mindegyik város evang. presbyteriuma eszközölje és eljárásáról superintendens úrhoz hivatalos jelentést terjeszszen be, kimondatván az is, hogy a fennevezett városokban létező két községi iskolában, csak protestáns gyermekek részesülhessenek a felajánlott ösztöndíjakban. Reménye van felügyelő úrnak, hogy a jutalmazás ezen módja, a szegényeb* KSZÁGOS M-K » • ATISľ , :
