Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1869. szeptember

22 az összes kerület nevében kötött szerződés ellenére, épületeit nem a pesti intézetnél biztosította: az illető egyházakat komolyan oda utasítja, miszerint erkölcsi kötelezettségöknek ösmerjék, az ezen intézetnél eszközlött tömeges biztosításhoz csatlakozni, annál inkább, mert ez nemcsak rájok nézve más biztosításnál előnyösebb, de, miként az eddigi számadások eredményéből kitűnik, a kerület részére is nem megvetendő haszonnal jár, melyet bármi okból kisebbíteni nem egyéb, mint a kerületi pénztárnak méltatlan megrövidítése. Miért is az esperességi elnökségeknek kötelességül tétetik, hogy egy részről az illető egyházakban, a közlött jegyzék szerint, ezen biztosítási ügyben a tényállást lehető gyorsan kiderítvén, erről superintendens úrnak haladéktalanul jelentést tegyenek, más részről pedig, a biztosítási ügynek kellő világosságban való tartása mellett arra ügyeljenek, hogy azon egyházak, melyek más társulatoknál biztosítva vannak, e biztosítás lejártával a pesti intézethez csatlakozzanak, kiváló gondot fordítván arra is, hogy az egyház-iskolai épületek teljes becsértékökben biztosítassanak. Egyébiránt a biztosi jelentés köszönet mellett tudomásúl vétetvén, a kikötött 10% után az 18y|-ik évre járó jutalék kerületi pénztárnok úrnak átadatott. LIII. (Kr.) Ugyanazon jk. 47-ik pontjánál a nyugdíjintézet igazgató választmánya jelenté, hogy a pesti biztosító intézet, a vele közlött adatok nyomán, a kerületi nyugdíjintézetnek beolvasztását a pesti biztosító intézet életbiztosító osztályába lehetlennek látván, ajánlkozik a kerület lelkészi és tanári kara azon tagjainak, kik családjok biztosítására nála jelentkeznek, üdvös míiködésök és anyagi helyzetűk tekintetéből, az évi biztosítási díjból évenként 5% s azon felül az első évben még '/»% engedményt adni. Mely nyilatkozata a biztosító intézetnek, a kedvezmény iránti köszönettel, ezennel a kerület lelkészi, tanári és tanítói karának tudomásárá adatik, azon értesítéssel, hogy a Duna biztosító társaság azon tisztelendő és tanító uraknak, kik magokat nála a superintendentia közbenjárására biztosítják, szinte 5% engedményt ád, évi

; fél- és negyedévi, sőt havi részletfizetéseket enged, s az ügynöki egyszeri százalék, részt, segélyző tőke alapítására, a superintendentiának rendelkezésére állítja. LIV. (Kr.) A magyar kölcsönös biztosító bank ajánlatát Egyházkerületünk, — miután a tömeges biztosításra nézve már a pesti intézettel szerződésre lépett, tudomásúl veszi. — LV. (Sch.) Ugyanazon jk. 49-ik pontjára vonatkozólag, Szalagyi Mihály, tátraaljai föesperes jelenté, miszerint a kérdéses ügy elintézve lévén, a hozeleczi leányegyház panasza elenyészett. Tudomásúl vétetett. LVI. (Cs.) Ugyanazon jk. 50-ik pontjánál a hegyaljai föesperes jelentéséből kitűnt, hogy a sajó-arnóthi egyháznak, Holles Dániel, most csetneki lelkésznek felszenteltetésére tett költségeiből, a fennálló rendezet ellenére, 25 frtnyi öszveg mai napig sincs megtérítve; olvastatott tovább a sajó-arnóthi egyház f. é. sept. 6-kán tartott közgyűlésének jegyzőkönyve, mely szerint a követelt öszveg kifizetése Holles Dániel és Jamriska Gyula, mostani sajó-arnóthi lelkésznek magánviszonyaiból kifejlett nehézségek következtében maradván mindekkoráig hátrálékban, az határoztatott, hogy a 25 frtnyi öszveget az egyház pénztárába Jamriska Gyula tartozik befizetni, fönnmaradván számára Holles Dánielen a viszkereseti jog. A sajó-arnóthi egyház határozata helyeslő tudomásúl vétetett; a hegyaljai főesperesi hivatal pedig oda utasíttatott, hogy ez ügyet végelintézéseig figyelemmel kísérje s ha kellene, törvény útján is sürgesse, hivatalos jelentéstétele beváratván. LVII. (Kr.) Ugyanazon jk. 51-ik pontjánál, az egyházkerületi gyűlés második napján tárgyalt ügyekről szóló jegyzőkönyvnek hitelesítésére Máday Károly superintendens és Sziklay Ede urak elnöklete alatt, Szontagh Imre, Márton Rudolf, Szerecsen Lajos, Czékus István, Hoznék Náthán s a jegyző urak küldettek ki. LVIII. (Cs.) Ugyanazon jk. 52-ik pontjával összefüggőleg olvastatott a n. m. vallás és közoktatási m. k. minisztériumnak Budán 1868 sept. 26-án 16,084 sz. a. kelt leirata, melyben a jogi