Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1869. szeptember

— 20 — hozott másod bírósági s az alperesnek papi hivatalától leendő elmozdítására szóló ítélete, az abban felhozott indokoknál fogva helyben hagyatott; miután pedig alperest, a templomépítési alap részére 964 frt 23 krral s 49 frtnyi perköltségben elmarasztaló két egyforma s így már jogerőre emelkedett ítélet létezik, az egyetemes törvényszék az ítélet ezen részét érintetlenül hagyja; maga részéről pedig minden perköltségekről lemondván, a pert a hegyaljai esperességhez, mint első bírósághoz, végrehajtás végett visszaküldi. Az ítélet az illetőkkel foganatosítás végett már közölve lévén, — tudomásul vétetett. % XLV. (Cs.) Ugyanazon jk. 41-dik pontjánál olvastatott a tiszolczi egyház és lelkésze Lipták István között fennforgó peres ügyben, az egyházkerületi torvényszék által hozott másodbíróságu ítélete. Tudomásul vétetett. XLVI. (Kr.) Superintendens úr előleges vizsgálat és bemutatott iratok szerint jelentvén, hogy Pankuch Gusztáv plavniczai levita segédlelkész, a vele másodfokú vérrokonságban álló Pankuch Idával házasságra lépni szándékozván, a nélkül hogy az anyaegyházban kihirdettetett és a közte s menyasszonya között lévő másodfokú vérrokonságból származó akadály alól való felmentés iránt a n. m. vallás és közoktatási m. k. minisztériumhoz felterjesztett folyamodására, a kegyelmes választ bevárta volna, magát Nemét-Jakabvágáson Ostermann Pál abosi lelkész által az 1868-ik évi dec. 15-kén házasságilag egybeadatta; mely alkalommal a német-jakabvágási egyház esketési anyakönyvébe az észrevételek rovatába bejegyeztetett, hogy „mint vérrokonak királyi felmentéssel eskettettek meg," mind a mellett, hogy az utólagosan beérkezett fölmentés Budán nem előbb mint u. a. évi dec. 16-kén kelt, főtisztelendő superintendens úr által dec. 23-kán a VI sz. k. városi főespereshez s ez által csak dec. 28-kán küldetett el rendeltetési helyére, a kis-szebeni lelkész Noszák Theophil úrhoz, ki azonban, a már elébb meg történt esketésről jelentést nem tett. E házasságnak egyházi szentesítése mellett, mind a plavniczai levita segédlelkész Pankuch Gusztáv, mind az eskető pap Ostermann Pál abosi lelkész, mind a német-jakabvágási lelkész Pankuch Tamás, kinek egyházánál történt az esketés és az anyakönyvbe való bevezetés, mind végre Noszák Theophil, ki e részben hivatalos jelentést tenni elmulasztott, a fennálló törvényes rendeletek ellen vétkezvén tiszti kereset alá vonandóknak határoztattak, a kereset megindítása s a per tárgyalása, — miután az illetők két külön esperességben hivataloskodnak, — a VI. sz. k. városi esperesség egyházmegyei törvényszékére ruháztatván, honnan hivatalból lesz a kerületi törvényszékhez felebbezendő, melynek Ítélete, további elhatározás végett, a kerületi gyűlés eleibe fog terjesztetni. XLVII. (Cs.) Soltész András, matheóczi lelkész és főesperes a kerületnek iránta tanúsított bizodalmát megköszönve, kerületi törvényszéki ülnökségéről lemondott. A kerületi törvényszéki bírák számának kiegészítésére, póttagúi Schranz János, lőcsei lelkész választatott. XLVIII. (Fb.) Olvastatott a selmeczi lýceum igazgatójának, f. é. aug. 24-kén superintendens úrhoz intézett levele, melyben panaszosan értesíti arról, hogy Jamriska Gyula sajó-arnóthi lelkész, a nevezett lýceum tápintézeti kéregetőjétől, posta útján való továbbszállítás végett több év előtt átvett 40 frtot o. é. mind ez ideig a lýceum igazgatójának meg nem küldte. A hegyaljai esperesség oda utasíttaik, hogy e botrányos ügyben a kellő nyomozást haladéktalanúl megtegye s a körülmények szerint, a sajó-arnóthi lelkész ellen tiszti keresetet is indítson, eljárása eredménye felől pedig jelentését superintendens úrnak adja be. XLIX. (Fb.) Ezzel kapcsolatban felhozatott a panasz, hogy külföldi egyetemeken tanúló némely ifjaink ott becsületbeli adósságokat csináltak, azok lefizetésére határidőt kitűztek, most pedig, miután itthon már egyházi hivatalba is léptek, adósságaik kifizetésének mind jogi, mind becsületbeli kötelességét nem teljesítik. Sajnálattal értesült a gyűlés arról, hogy találkoznak, kik ily eljárás által nemcsak külföldi egyetemeken tanúló ifjaink erkölcsi tekintélyét és olykor szükséges hitelét rontják, de egyszersmind a magyar névre s hazai egyházunkra is nem érdem-