Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1869. szeptember

f ŕ f— 12 — Az 1870ik évre kivetendő kerületi segélyt az összes 8 esperesség egyhangúlag a jelen évi öszvegben hagyta meg változattlanul, minél fogva: a.) A VI. sz. k. városi esperesség fizetend 522 frtot b.) A XIII. városi „ „ -553 „ c.) A VII. bányavárosi „ „ 262 „ 50 krt. d.) A tátraaljai „ „ 297 „ — „ e.) A gömöri „ „ 900 „ — „ f.) A kis-honti „ „ 442 „ — „ g.) A sáros-zempléni „ „ 252 „ — „ h.) A hegyaljai „ „ 600 „ — „ Összesen 3828 frtot 50 krt. Melyből a hittani intézeteknek járulván . . . 2280 frt. j a tanító-képezdének 420 „ ; superintendens úrnak és káplánjának . 895 „ i= 3595 frt. a kerület szabad rendelkedésére marad 233 frt. 50 kr. mely feleslegből Tillisch János hittanárnak az acsai értekezletre tett utazása kiadásai 60 frttal, valamint Max Vilmos hittanárnak Uj-Verbaszról Eperjesre történt átköltözküdésének költségei 70 frttal megtérítendők lesznek. Hogy pedig a pénztár fizetéseiben felakadást ne szenvedjen, befizetési határidőkííl április és september havai tűzetnek ki. XXXI. (Kr.) Hlavacsek Mihály és Tillisch János, eperjesi hittanárok, a növekedő drágaság miatt súlyosbakká vált körülményeik mellett, tánári díjok felemeléseért folyamodnak. A gyűlés sajnálja, hogy a sokképen igénybe vett kerületi pénztár állása mind a két hittanár méltányos kérelmének teljesítését nem engedi; azonban a kerületi segélyből eredményező 100 frt. felesleget Tillisch Jánosnak, mint a kevésbé díjazottnak, az 1870-ik évre megszavazza, remélvén, hogy a jövőnek viszonyai a kerületi pénztárt oly állapotba fogják helyheztetni, hogy méltányos díjemelés kivánatának eleget fog tehetni. XXXII. (Fb.) Kerületi pénztárnok úr jelenté, hogy a sáros-zempléni esperesség nem csak folyó 1869-ik évi egész illetékével, de azonkivííl a mult évekre is, agentiale, cathedraticum és kerületi segély czím alatt, a kerületi pénztár irányában még 382 frttal hátrálékban van. Miután a nevezett esperesség f. é. közgyűlése jegyzőkönyvének 3-ik pontja szerint, egyes egyházainak a hátrálékos tartozások lerovására határnapul £ é. dec. 31-két tűzte ki, melynek elmultával mind a hátrálékos egyházak felügyelői, — kik ez intézkedésnek egytől egyig, nevök külön aláírásával magokat önként alávetették, — mind lelkészei, az esperességi ügyész által kereset alá fognak vétetni, hogy egyházaik tartozása rajtok magán vagyonukból és illetőleg papi javadalmaikból megvétessék , fennmaradván számukra az egyházak irányában a viszontkereset joga: a gyűlés ezen erélyes intézkedésen megnyugszik s annak ohajtott eredményét bevárja. XXXIII. (Jk.) Ugyanazon jk. 29-dik pontjánál superintendens úr jelenté, miszerint az abosi anyaegyház és az attól önálló anyaegyházzá elválni kívánó budaméri leányegyház között fennforgott kérdések, — habár az első egyezkedési kísérlet meghiúsult, — később békés úton lettek megoldva s elintézve. Ennek folytán a sáros-zempléni főesperes jelenté, hogy az abosi és budaméri egyház között az elválási szerződés megköttetvén, a budaméri egyház önállóságára vonatkozó okmány és hívány a főesperesi hivatalhoz felterjesztetett, s ennélfogva kéri, hogy a budaméri egyház az anyaegyházak sorába bejegyeztessék. Mielőtt a budaméri leányegyház az anyaegyházak sorába igtattatnék, a sáros-zempléni esperességi elnökség oda utasíttatik, miszerint, úgy az abosi és budaméri egyházak között kötött eredeti szerződést, mint szintén a budaméri alapítványi vagyon biztosítását igazoló okmányt, nemkülönben a budaméri híványt is, megbírálás és felülvizsgálás végett az egyházkerülethez annyival inkább terjeszsze fel