Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1869. szeptember

— 9 — viszonyok megengedik, lehetőleg fenntartassanak, s hogy a törvény által kiszabott feltételeknek megfeleljenek, a tanítók pedig érdemlett jobb díjazásban részesítessenek: híveink uj áldozatokkal is készek legyenek gyámolítani felekezeti iskoláikat. 4.) A hol azonban le nem győzhető akadályok miatt a felekezeti iskolákat a törvény kivánataihoz alkalmaztatni nem lehetne, ott a községi oskolák létesítése az esperességi hatóság tudtával és befolyásával történjék, egyházi és vallási érdeke­inek kellő megóvása mellett. 5. A népiskolai törvény végrehajtására kinevezett tanfelügyelőkkel szem­közt, az egyház-iskolai elöljárók, lelkészek és tanítók oda utasíttatnak, hogy őket illő tisztelettel fogadják, törvényes eljárásukban gyámolítsák, s a kért felvilágosítást készséggel megadják, de tőlök eredő csak oly intézkedéseket és rendeleteket fogad­janak el, melyek az autonom egyházi felsőbbség utján közöltettek velők; egyszer­smind pedig a n. in. vallás és közoktatási m. k. minisztérium megkerestetni liatá­roztatott, miszerint a tanfelügyelőket oda utasítsa, hogy positiv rendeleteket egyes egyházaknak csak felsőbb egyházi hatóságok útján küldjenek meg. XIX (Fb.) Köztudomásra jutván a hírlapok útján, miszerint ő cs. és ap. kir. felsége, a közös hadseregnél Szeberinyi János ág. hitv. evang. lelkész személyében „tábori superintendenst" nevezett ki, sőt azt úgy az ágostai, mint helvét hitvallású lelkészek és legénység felletti hatósággal ruházta fel a hegyaljai esperesség e sérelem orvoslását indítványba hozta. Miután magyarhoni autonom protestáns egyházunk sem tiszteleti czímeket, sem más, mint híveinek közönsége által megválasztott és egyházilag fel­avatott superintendenseket nem ösmer, sem pedig elveivel megegyeztetni nem tudná, hogy a hadseregbe kebelezett hívei és lelkészei az egyház közösségéből mintegy kiszakíttassanak s annál fogva mind a hitfelekezetbeli katonákat, mind az illető tábori lelkészeket, — ez utóbbiakra nézve elismervén szükségét annak, hogy a katonai fegyelem érdekében saját hadi főnökségöknek alárendelve legyenek, — olyanokul tekinti, mint a kik meg nem szűntek tagjai lenni azon egyházkerületnek, melyhez tartoztak, mielőtt a hadseregbe léptek volna, sőt a lelkiekben mindég az il­lető kerületi superintendens hatósága alatt állának, s igy reájok nézve bármi más külön octroyalt superintendensnek szüksége fenn nem forog; miután a kerület még látszatját is el akarná kerülni annak, mintha evang. lelkésznek, lielv. hitv. katonák és lelkészek feletti fennhatóságát helyeselné, vagy őket lelkiösmeretökben meghábo­ríttatni engedné: gyülésünk kijelenti, miszerint a hivatolt kinevezésben sérelmet lát, s az egyetemes gyűlésre menendő követeit azon indítvány tételére utasítja, hogy egyházegyetemünk ezen sérelem orvoslását ő felségénél kérelmezze. XX. (Fb.) Felemlíttetett azon köztudomásu tény, mely szerint a rom. kath. egyház feje, mult évi sept. 13-kán közzsinatot hirdetvén, arra a protestánsokat is meghívta úgy, hogy tévelygésükből megtérvén s az igaz hittől való elszakadásukkal felhagyván, a rom. kath. egyház kebelébe térjenek vissza. Egyházkerületi gyülésünk, hogy elszórt híveink előtt ezen felhívás irányá­ban nézetét kifejezze: tekintetbe véve, hogy a felhívásban a protestánsok ellenében használt oly kifejezések mint: tévelygő, — az igaz hittől elszakadt, a tiszta evangyeliom alapján álló protestáns egyházra nézve méltatlanul sértők, azon vád pedig, mintha a protestantismus az egyes államok és népek társadalmi jólétét ásta volna alá, az igazságos történelem részrehajlatlan tanúbizonysága szerint, — mely épen ellenkezőleg a hitújításnak a társadalmi életre is kihatott gazdag áldásait nyomról nyomra kimutatni képes, — teljesen valótlan; tekintetbe véve továbbá, miszerint az említett felhívás a protestánsoktól nem kevessebbet követel, mint azt, hogy a syllabusban és encyclicaban praegnans kifejezést nyert csökönyös és meg­kövesült maradosdiságnak álláspontját foglalván el, tagadja és kárhoztassa a mai pol­gárosodásnak mind azon vívmányait, melyek az emberiséget magasabb rendelteté­séhez hovatovább közelebb viszik, — tagadja és kárhoztassa a leikiesméret szabad­ságának, az önálló szabad vizsgálódásnak és haladásnak jogát, — tagadja és kár-

Next

/
Thumbnails
Contents