Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1869. szeptember

— 9 — viszonyok megengedik, lehetőleg fenntartassanak, s hogy a törvény által kiszabott feltételeknek megfeleljenek, a tanítók pedig érdemlett jobb díjazásban részesítessenek: híveink uj áldozatokkal is készek legyenek gyámolítani felekezeti iskoláikat. 4.) A hol azonban le nem győzhető akadályok miatt a felekezeti iskolákat a törvény kivánataihoz alkalmaztatni nem lehetne, ott a községi oskolák létesítése az esperességi hatóság tudtával és befolyásával történjék, egyházi és vallási érdekeinek kellő megóvása mellett. 5. A népiskolai törvény végrehajtására kinevezett tanfelügyelőkkel szemközt, az egyház-iskolai elöljárók, lelkészek és tanítók oda utasíttatnak, hogy őket illő tisztelettel fogadják, törvényes eljárásukban gyámolítsák, s a kért felvilágosítást készséggel megadják, de tőlök eredő csak oly intézkedéseket és rendeleteket fogadjanak el, melyek az autonom egyházi felsőbbség utján közöltettek velők; egyszersmind pedig a n. in. vallás és közoktatási m. k. minisztérium megkerestetni liatároztatott, miszerint a tanfelügyelőket oda utasítsa, hogy positiv rendeleteket egyes egyházaknak csak felsőbb egyházi hatóságok útján küldjenek meg. XIX (Fb.) Köztudomásra jutván a hírlapok útján, miszerint ő cs. és ap. kir. felsége, a közös hadseregnél Szeberinyi János ág. hitv. evang. lelkész személyében „tábori superintendenst" nevezett ki, sőt azt úgy az ágostai, mint helvét hitvallású lelkészek és legénység felletti hatósággal ruházta fel a hegyaljai esperesség e sérelem orvoslását indítványba hozta. Miután magyarhoni autonom protestáns egyházunk sem tiszteleti czímeket, sem más, mint híveinek közönsége által megválasztott és egyházilag felavatott superintendenseket nem ösmer, sem pedig elveivel megegyeztetni nem tudná, hogy a hadseregbe kebelezett hívei és lelkészei az egyház közösségéből mintegy kiszakíttassanak s annál fogva mind a hitfelekezetbeli katonákat, mind az illető tábori lelkészeket, — ez utóbbiakra nézve elismervén szükségét annak, hogy a katonai fegyelem érdekében saját hadi főnökségöknek alárendelve legyenek, — olyanokul tekinti, mint a kik meg nem szűntek tagjai lenni azon egyházkerületnek, melyhez tartoztak, mielőtt a hadseregbe léptek volna, sőt a lelkiekben mindég az illető kerületi superintendens hatósága alatt állának, s igy reájok nézve bármi más külön octroyalt superintendensnek szüksége fenn nem forog; miután a kerület még látszatját is el akarná kerülni annak, mintha evang. lelkésznek, lielv. hitv. katonák és lelkészek feletti fennhatóságát helyeselné, vagy őket lelkiösmeretökben megháboríttatni engedné: gyülésünk kijelenti, miszerint a hivatolt kinevezésben sérelmet lát, s az egyetemes gyűlésre menendő követeit azon indítvány tételére utasítja, hogy egyházegyetemünk ezen sérelem orvoslását ő felségénél kérelmezze. XX. (Fb.) Felemlíttetett azon köztudomásu tény, mely szerint a rom. kath. egyház feje, mult évi sept. 13-kán közzsinatot hirdetvén, arra a protestánsokat is meghívta úgy, hogy tévelygésükből megtérvén s az igaz hittől való elszakadásukkal felhagyván, a rom. kath. egyház kebelébe térjenek vissza. Egyházkerületi gyülésünk, hogy elszórt híveink előtt ezen felhívás irányában nézetét kifejezze: tekintetbe véve, hogy a felhívásban a protestánsok ellenében használt oly kifejezések mint: tévelygő, — az igaz hittől elszakadt, a tiszta evangyeliom alapján álló protestáns egyházra nézve méltatlanul sértők, azon vád pedig, mintha a protestantismus az egyes államok és népek társadalmi jólétét ásta volna alá, az igazságos történelem részrehajlatlan tanúbizonysága szerint, — mely épen ellenkezőleg a hitújításnak a társadalmi életre is kihatott gazdag áldásait nyomról nyomra kimutatni képes, — teljesen valótlan; tekintetbe véve továbbá, miszerint az említett felhívás a protestánsoktól nem kevessebbet követel, mint azt, hogy a syllabusban és encyclicaban praegnans kifejezést nyert csökönyös és megkövesült maradosdiságnak álláspontját foglalván el, tagadja és kárhoztassa a mai polgárosodásnak mind azon vívmányait, melyek az emberiséget magasabb rendeltetéséhez hovatovább közelebb viszik, — tagadja és kárhoztassa a leikiesméret szabadságának, az önálló szabad vizsgálódásnak és haladásnak jogát, — tagadja és kár-