Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1869. szeptember

— 3 VIII. A hegyaljai esperességbol: Markó Pál, Lichtenstein Radványi István, Palicz Mihály, \ > nyi Eördögh Károly, ) Bánhegyi István, tanfelügyelő. miskolczi presbyterek. nyíregyházi presbyterek. Bartholomaeidesz János, nyíregyházi lelkész és föespcres. • Bartholomaeidesz Károly, nyíregyházi lelkész. Zelenka Pál, miskolczi lelkész. Szánthó János, ) . „ .„ n. , ( miskolczi tanárok. Horváth Sándor, ) Szénfi Gyula, nyíregyházi tanitó. Vída Dániel, diósgyőri levita. Kolbenhayer Frigyes, ozdi levita. Nagy Gyula, képezdei tanár. és ezeken kivül több egyházi és világi tagok. Mely alkalommal: I. (Kr.) A gyűlést megelőző napon délutáni 5 órakor Farbaky József lelkész lelkes szónoklata mellett a szokásos gyámintézeti offertoriummal egybekötött gyámintézet isteni tisztelet, utána pedig Zsedényi Ede kerületi felügyelő és Máday Károly superintendens urak elnöklete mellett, előkészitő tanácskozmány tartatott; a gyűlés napja reggelén pedig Czékus István főesperes és helybeli lelkész alkalmi buzgó imában a közgyűlés tanácskozására és működésére, a mindenható atya segélyeért és a sz. lélek gyámolitásaért fohászkodott. Erre II. Zsedényi Eduard, egyházkerületi felügyelő úr emelt szót, és megnyitó lelkes beszédében mindenekelőtt a népiskolai közoktatás tárgyában hozott törvényre nézve oda nyilatkozott, hogy a protestáns egyháznak azon joga, mely szerint az egyes egyházak és iskolák belügyeire nézve az egyház mint olyan, önálló befolyást gyakorolhat, a bécsi és linczi békékötések által biztosíttatott, mely békekötések, mint az akkori evangyélmi és rom. katholikus országos rendek közti szerződések, törvényeink közé igtattatván, a protestáns egyház hozzájárulása nélkül, meg sem változtathatnak. Miután azonban a népoktatás ügye törvény által rendeltetett el, rendeleteinek mind addig mig fennáll a törvény, hódolni a protestánsok is tartoznak. Legyen azonban a községi vagy felekezet nélküli oskolának bármi jótékony hatása a kölcsönös türelem és szeretet szellemének kifejtésére és előmozditására, kétségtelen az, hogy gyermekeink protestáns öntudátára kivánt hatással nem lehetnek; nekünk pedig szem elől téveszteni nem szabad, hogy minket nem elégithet ki az, ha a népiskolákban, a közoktatás csak száraz tárgyai körül forog; nekünk oskola kell, mely az egyháznak már a gyermek lelkületében támaszt keressen, és szellemi kifejtés mellett egyszersmind egyházvallási érzelmek kútforrása legyen, mi nélkül hamar hervadásnak indulna egyházunk. Azonban a törvény azon pontja, mely szerint a protestánsok nem kötelesek a községi iskolákra adózni, ha felekezeti iskoláikra egyenes adójok 5 %-át fizetik, még megmentheti iskoláink szabadelvű és autonom kifejtését. A szóló felszólitja tehát hitrokonait, hogy hü kezekkel ápolják az áldozatkészséget s emlékezzenek meg atyáink bölcseségéről, melylyel a prot. egyház öntudatára, autonom intézményeink méltánylására bizták azon korlátok kitűzését, melyek között egyházunk államsegélyt fogadhat el; bizták főleg azon pietásra, melylyel iskoláink autonom igazgatásában, a szabad vizsgálódás és haladás elvében, egyházunk éltető szellemét tisztelni tartozunk. Beszéde folytán a vegyes házassági válóperek és a bevett keresztény vallásfelekezetek viszonyairól szóló törvényt taglalván, végre azon sajnos jeleneteket is emlegette, melyek szerint némelyek a szlavismus nevében, törvényadta alkotmányunk ellenében izgatnak, figyelmeztetvén az illetőket, — kikben a szláv túlhév mind a jó hazafit, mind a jó protestánst elfojtotta, — hogy müködésök e teréről lépjenek le, nehogy az egyházkerületi gyűlés, hivatalos közbelépést tenni kénytelen legyen. Végre, hogy a beszéde folytán ajánlott áldozatkészséget tettel is tanúsítsa, ujolag 500 frtot ajánlott fel, kerületbeli legérdemesebb tiz néptanító jutalmazására, oly módon, hogy a jutalmat 50 írtjával superintendens úr a gömöri esperességben három, a többi esperességekben egy-egy tanítónak