Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1865. július

— 8 — Miután több esperesság képviselői utasítással e tárgyban ellátva nem valának az esperességeknek ismételve meghagyatik, hogy jövő ker. gyűlésre kötelességöknek ismerjék, képviselőiket e tárgyban utasítással ellátni s véleményes tudósításukat beszolgáltatni. XIII. (B.) Ugyanazon jkönyv 7-dik pontja alatti 3-dik számra vonatkozólag, — mely szerint a ratkói egvháznak emlékirata netalán törvényes intézkedés és az emlékiratban ellene emelt vádak tekintetéből, ide teendő jelentéstétel végett a gömöri esperességnek kiadatni rendeltetett,— beadván ezen esperesség f. é. Jun. 13-kán Csetneken tartott közgyűléséből kelt terjedelmes válaszát, melyben az emlékiratban ellene foglalt vádakat pontról pontra kisérve, kilencz pontban és nyolez darab hiteles alakban kiállított espercsségi jkönyvi kivonatban e vádakat megczáfolva azokat magától teljesen elhárítja; ugyancsak azon j könyvi pont alatt levő 6-dik számra, a XIII városi esperesség magáévá tevén föesperese Soltész Endre úrnak idevágó terjedelmes és esp. gyülésileg is helyeselt s e helyt ismét egész terjedelmében felolvasott nyilatkozatát, melyben kijelenti; miszerint az emiitett pontnál követei által Rimaszombatban tett óvását s azon határozott kijelentést, hogy német ajkú testvéreink e téren az emlékirat szerzőivel és ügybarátival, legkisebb közösségben sem kívánnak állani, söt ha a szükség igényelné, készek egy már fogalmazott ellenmemorandummal a ratkói emlékirat szerzői ellen fellépni; hasonló ünnepélyes óvást tevén nem különben a VII bányavárosi és tátraalji esperességek is azon kijelentéssel, hogy mind e mellett a szlávtestvérek netaláni jogos kívánalmai figyelemben tartását mindig testvéri kedves kötelességöknek tekintendik. A gömöri esperesség által előterjesztett igazolási és a XIII városi, VII bányavárosi és tátraalji esperességek által beadott óvástételi nyilatkozatok folytán, ezen gyűlés azon nyilatkozattal: hogy a kérdéses emlékiratot a gömöri esperesség irányában alaptalan rágalomnál egyébnek nem czimezheti, — mely ezen egyházmegye régi jó hirét s nevét hajszálnyira sem ingatta meg, — és azon reményben, hogy a ratkói egyház, mely a gömöri esperesség jelentése szerint az emlékiratot utólagosan tettleg magáévá tette, belátván méltatlan eljárásának helytelenségét, rövid időn el fog állani téves nézetétől, melybe vezetőinek ámítása által sodortatott, s kijózanodva ismét visszatér a törvényességnek és régi kegyeletének ösvényére — ez ügyet — fennhagyva a gömöri esperesség részére a netaláni törvényes intézkedést, ezennel befejezettnek tekinti. XIV. (S.) Ugyanazon jkönyv 11-dik pontjával összefüggésben olvastatott superintendens úrnak a főméit, m. k. Cancelláriához az eperjesi államvizsgálati bizottmány jogkörét megszorító intézmény megváltoztatása iránt tett felterjesztése következtében a nm. m. k. Helytartótanácsnak f. é. február 1-söjéröl 1,147 sz. a. kelt intézvénye, mely szerint az eperjesi államvizsgálati bizottmány, az államtudományi vizsgák megtartására fel nem hatalmaztatik. Sajnos tudomásul vétetett. XV. (Cz.) Ugyanazon jkönyv 12-dik pontjánál a kerületi segély tárgyában, egy részről kezelő pénztárnok Berzeviczy Egyed úr jelentvén: hogy a segélypénzek jelen évben pontosabban folytak be, mint mult évben s egyedül a kishonti esperesség az, mely e czélra semmit sem fizetett: más részről a mult évben kiküldött kerületi bizottmány Kakas-Lomniezon kidolgozott és püspök urunk által a 8 esperességgel szavazás végett közlött terve vétetvén tanácskozás alá: 1) Kezelő pénztárnok iíŕ jelentése örömmel fogadtatott, a kötelességük teljesítésében buzgó esperességeknek és egyházaknak s különösen pedig a XIII városi esperességnek, mely semmivel sem tartozik, köszönet nyilváníttatott s a ker. segély pontos beszolgáltatására az egyházak és esperességek továbbra is utasíttattak; a kishonti esperességtöl pedig, melynek neveben a jelenvolt képviselők azon Ígéretet tevék: miszerint a dézsmás egyházak a már Budán legközelebben felvehető dézsmakárpótlásból összes tartozásaikat pontosan lerovandják, jövendőben pedig rendesen fizetendnek, elvárja, hogy ezen ígéretet a többi egyházakkal egyetemben rövid idö alatt beváltandja. 2) A ker. bizottmány tervére nézve a VI sz. k. városi, XIII városi, tátraalji, sáros-zempléni és kishonti esperesség odaszavazván: hogy azt változatlanul elfogadják; a gömöri esperesség pedig odanyilatkozván, hogy azt csak 900 frt; a hegyaljai, hogy 600 frt; a VII bányavárosi, hogy a régi kivetés t. i. 262 frt 50 kr fizetés mellett készek elfogadni,—a terv elfogadottnak nyilatkoztatott, minélfogva 1866-dik évtől kezdve az esperességek következő összeggel járulandnak a ker. segélyhez, u. m.