Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1865. július

Jakházánál egy prédikáezió után, mely állítólag általa mondatott el, de tulajdonkép hivatalos jelentése értetett alatta. Ennek átadásával azonban a nyomozás nem volt befejezve, hanem, miután a sajó-gömöri és rima-szombati lelkészek a feladók által felségsértési vádakkal terheltettek, még 3 egész hónapig folytattatott A nyomozás folytán a katonai hatóság arról győződvén meg, hogy a vád merő hazugság, mely mende-mondán sem alapult, azt befejezte; de a gálád feladókat sem meg nem nevezte, sem a vádlottaknak elégtételt nem adott, mit ennélfogva a kerületi gyűlés tartozik tenni. Felügyelő úr — úgymond — a katonai vizsgáló törvényszék tagjai ellen, kik legjobb hiszemmel katonai törvények szerint jártak el, panaszt nem emelhet, de köteles óvást tenni a katonai parancsnokság azon eljárása ellen, hogy az, az cgyházhatóság hire s tudta nélkül rendelvén el a nyomozást, a kivételes állapot szabályait sem tartotta meg, melyek szerint az egyház elöljáróit illető hatóság nem volt felfüggesztve, holott ha a hazug feladás, mely lehetetlenségekkel vádolt, szóló felügyelővel közöltetett volna, a katonai parancsnok sok pénzt, sok időt, sok kellemetlenséget kímélhetett volna meg. A feladott lelkészek állása e hazában s "az egyházban sokkal tisztább, mintsem hogy ily gyanúsítások által jellemük legkisebb csorbát szenvedhetne, de lelkészi tekintélyük s híveikkel való viszonyuk, valamint az egyház méltósága megkívánják, hogy a tiszai egyházkerület nevében szóló felügyelő kinyilatkoztassa: miszerint a bevádlott lelkészek, minden időben, minden szavaik és cselekvéseikben a jobbágyi hűség, hazafiság, vallásosság s a kötelesség érzete által vezéreltetvén, a köztiszteletet kiérdemelték, a feladás pedig nem egyéb, mint büntetésre méltó rágalom; minthogy pedig a feladók neveit.nem ismervén, ellenük a törvény utján fel nem léphetett, őket ezennel gyáva s hazug rágalmazóknak nyilvánítja. Emiitette továbbá a pongyeloki lelkész Sztamecz Sámuel ellen indított perben a legfőbb egyházi törvényszék által hozott itélet végrehajtásának a nm. m. k. Helytartótanács által elrendelt felfüggesztését, mely az 1790. 26. t. ez. világos szavaiba ütközvén, a királyi legfelsőbb felügyeleti jog korlátain túl terjeszkedik s ezen egyház híveire annyival inkább nyomasztó, mivel az egyház, hegyek, nyelvi viszonyok és megyehatárok által más egyházaktól elzárva levén, már három év folyt le, hogy a gyermekek a confirmátióhoz elő nem készítettek, s a tanitó betegeskedése miatt sem templomi istentisztelet, sem iskolai tanítás több ideig nem tartatott. Egy éve, hogy királyi biztos küldetett ki ez ügy megvizsgálására; azonban daczára annak, hogy szóló felügyelő Budán és Bécsben a királyi választ siettette, az mind eddig le nem érkezett s meg nem foghatja, hogy mily joggal tagadhatja meg a nm. Helytartótanács egyházunknak, az általa törvényesen hozott itélet végrehajtását. Azonban — úgymond - őrködik fölöttünk az isteni gondviselés, virraszt Felséges Urunk Királyunk csillaga, kire az egész nemzet teljes bizalommal pillant, s O nem fogja siilyedni engedni e nagy ügyet, melyet az 1790-ki országgyűlés testvéri szeretettel megindított, Ő Felsége nagy eldöde Il-ik Lipót szentesitett, a magyar kormányszékek mindig biztos kerékvágásban tartottak, s melyből csak idegen tanácsadók ügyetlensége zökkentette ki, — mert hajlandó hinni, hogy nem volt rosz akarat — 1859-ben vigyázatlanul. Mely szavai után a képviselők állhatatos kitartását kikérvén, s vallásos buzgóságból folyó közremiiködésök és bölcs tanácsadásukért esedezvén, a gyűlést megnyitottnak nyilatkoztató. Felügyelő urnák ezen egyházszeretettel teljes s a prot. autonom egyház jogai és szabadsága biztosítását czélzó lelket nyerő beszéde köztetszéssel s harsány éljenekkel fogadtatott. II. (Bar.) Elnök Superintendens úr üdvözölvén az egyházmegyék és főiskolák nagy számban öszszesereglett képviselőit s hálát adván az isteni gondviselésnek, hogy hitrokoninkban a vallás és egyház iránti részvétet ez úttal is oly szemlátomást felébreszté, azok után, miket elnöktársa a lefolyt közigazgatási év jellemzésére szokott ékesszólással előadott, az egyházak körében előfordult egyes mozzanatokat következőkben adta elő: „Hálásan emiitvén meg, hogy egyházi tisztviselőink díszes sorait ez évben a halál megkimélte, jelenté: miszerint a sáros-zempléni esperesség kebelében Bánó József esp. felügyelő és Páll Endre fóesperes urak visszayonúlván, az esp. felügyelői hivatal egy hitbuzgó, tapasztalt és avatott férfira Bánó Miklós, a fóesperesi pedig a jelenlegi hanusfalvi lelkész Urbán Adolf urakra ruháztatott. Örömmel jelenté továbbá, hogy tanintézeteinkben a tanúlók száma folyvást növekedésben van s a lefolyt tanév végével 78 ifjú tette le sikerrel az éretségi, 10 pedig a hitjelölti vizsgát; hogy lelkészszentelés kettő történt, házassági felmentés pedig 11 párnak eszközöltetett. Felemlité ezután, hogy az emlékezetes eperjesi templom remek oltárral, a miskolczi Miszes to-