Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1864. július

kozott, hivatkozva egy részt a dobsinai szerződésre, másrészt a superintendens ár által — felavattatása alkalmával — mondott esküre. Az egyházkerületi hatáság ellen intézett ezen felötlő lépést azonban a nevezett egyház jóvá tevén Ujvásárra küldött képviselői által, superintendens urat az egyházlátogatás megtartásáia felkérd; de ezen eredmény csak akkor következett be, midőn az izgatás föinditója, Daxner István felügyelő s másodalispán szükséges ellensúlyozására, egy kormányrendelet nyomán, a politikai hatóság kerestetett meg. A látogatásnál superintendens űr törekvése oda volt irányozva, hogy ágy a ratkói, valamint a hasonlo izgatásokkal nyugtalanított más egyházakat is, a dolog állásáról felvilágosítván azokat vallásos békéjükben megnyugtassa, s a tapasztaltak után hiszi is, hogy egyházkerületünk területi épsége az egyház czéljától idegen ilynemű fondorkodásoknak soha sem fog zsákmányul esni, nyilván való dolog levén, hogy ezen a dunáninneni kerületben évek óta duló viszálkodásnak a mienkbe szándékolt átszármaztatása gyülekezeteink igazság szeretetén és vallásos kegyeletén már eddig is hajótörést szenvedett. Ezen épségnek biztosítására superintendens ár tel is kéri a gyűlést. — Tény ugyanis — hogy a mult században, felsőbb parancs szülte kényszer folytán, egybeolvadt a VI. sz. k. városi és a tiszai kerület közt létrejött dobsinai szerződés egyes pontjai, névszerint az is, mely a superintendens választásánál az egyes földbirtokos nemeseknek egész gyülekezetekkel egyenlő szavazatot biztosított a kerület által, még a mult században megváltoztattatott, mivel egyházunk elveivel nem volt megegyeztethetü. — Tény továbbá az is, hogy a dobsinai szerződésben a VI. sz. k. városi német egyházaknak biztosított azon előny, hogy minden második superintendens az ö lelkészeik közül fog választatni, a szembetűnő kisebbségben volt német ajkú egyházak előnyére s megnyugtatására vala irányozva, és csak hamar nem csak a XIII. városi, hanem a bányavárosi esperességekre is kiterjesztetett Dobsinával együtt; — tény, hogy a világos többségben levő tót ajkú egyházak 1860-ban akár a dobsinai szerződés értelmében, akár a nélkül szabadon választhatták volna superintendessé valamely tót ajkú egyház lelkészét; — visszaemlékezve már most azon közérdekeltségre is, mellyel 1860-ban, a felzaklatott kedélyek között, egyházaink a superintendens választás iránt viseltettek, s meggondolva, hogy e közvetlen választás eredménye sokkal inkább tekinthető az egyházak valódi akarata nyilvánításának, mint bár mely más csak képviselet utján alkotott testületé: elvitázhatlan igazságképen tűnik fel az, hogy a dobsinai szerződésnek, magok az egyházak túlnyomó többsége általi érvénytelenítése s eltörölfetése, a legtörvényesebb módon fejlődött történelmi tény, melyet önkormányzatunk iránti tiszteletből hódolattal tartozik fogadni a kerület minden egyes egyháza, s melybe a kisebbségben levő német ajkú egyházak, a részökre biztosítva volt elöjogokróli önkénytes lemondásukkal teljesen belenyugodván, a csak nagyobb választási jogot nyert tót ajkú egyházak sérelméről szó sem lehet. A mi pedig illeti az esküt, melyet — ágymond — nem a jelentést tevő superintendens ár, hanem a kerület határozott meg, itt mindenek előtt azon tényt emliti fel, melyet levéltárunk adatai bizonyítanak, hogy annak meghatározása, tehát változtatása jógával is kerületünk mindég élt, s p. o. Szontagh Sámuel superintendens 1808-dik évi ápr. 27. mondott esküje jóval bővebb volt, mint az 1778. évi július 27-diki Ruífiny János által használt, a mi természetes is, ha az országos törvények hozzájárultával megváltozott körülményeket tekintetbe veszszük. — Miként pedig az 1862. évi september 2-dikán Pesten tartott egyetemes gyűlésünk jegyzökönyvének 4-dik pontjában bővebben olvasható, hogy azon egy élő Istent, kire superentendenseink 1860-ban esküdtek — az atya, fi u és szentlélek három személyében értjük és érti egyetemes magyarhoni egyházunk; ágy a jelentést tevő superintendens ár is az általa tett eskü bővebb magyarázatául, s minden netáni kifogás, balvélemény, vagy rágalom eloszlatása és elenyésztetése végett az Istennek szent szine előtt a templomban és az egyházkerület törvényesen egybegyűlt képviselői előtt, keiét és ujjait égre emelve, egész ünnepélyességgel s önkényt kinyilatkoztatja, hogy valamint 1860. évben augüstus l-jén történt superintendesi felavatásakor, az egy élő Isten alatt mást nem értett, ágy most sem ért s végleheletéig mást érteni nem fog, mint azon atya, fiu és szentlélek, három személyben teljes szentháromság egy Istent, kit 1530. évi junius 25-én Agosta városában előterjesztett hitvallásunk vall és tanit, és hogy az ágostai hitvallás, valamint az egyházunk által elfogadott többi symbolicus köny\ ekben foglalt tanítás alapján nemcsak maga kiván tanítani, hanem mások által is taníttatni fog, mint ezt eddig is tette: a gyűlést pedig felkéri, hogy e nyilatkozatát jegyzőkönyvbe igtatni s azt ezen uton az egyházak tudomására juttatni szíveskedjék; bizton elvárván azt, hogy miután hite s egyházunk iránti szeretetéről nemcsak szavai, hanem tettei és élete is tanúbizonyságot tesznek, valahára véget fog érni azon 2