Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1863. július

s ľ) A Sáros-z Bánó József esp. felügyelő Bot h Gyula helyettes egyli. felügyelő Irányi István esp. jegyző Kolozsy Miklós hanusfalvi felügyelő Kubínyi Lajos esp. küldött T ah y István egyházi felügyelő •ni csjícrességböh Páll Endre főesperes, felső \ kemenczei j Chol vás Endr

e ránki f Fizely Friyyes k. keresztesi Pankuch Tamás Német Jakabvágási lelkészek 8) A hegyaljai esperességböl: Sóhalmy János esp. felügyelő Furman János miskolczi egyh. felügyelő Juhász Ferencz Kraudy Antal Nikelszky Samu Biszdorfer János Schmitz Sándor esp. ügyvéd Sóhalmy György Suták Antal Török Sándor miskolczi tanodai felügyelő Bartholomaeidesz János főesperes, ker. jegyző és nyíregyházi j Materny János alesperes és szántói l tályai ' Nagy Mihály lelkészek Tárgyai a gyűlésnek következők v alának: I. (Cz.) Zsedényi Ede egyházkerületi felügyelő szívélyes és lelkes szavakkal üdvözölvén a képviselőket, felemlité : „hogy a lefolyt idők örökségül hagyák nekünk a küzdelmet a győzelem kevés reményével, de mindazáltal hitünk jogainkon csorbát ejteni nem engedett, s hogy történtek dolgok, melyek kóranyagként harapódzva napról napra szélesb körben tüntetik fel e veszélyt; jelenté továbbá, hogy múlt év december 10-kén inéit, báró Prónay Gábor egyetemes felügyelő vezérlete alatt a négy egyházkerület elnökei a pátens szine alatt történt hajtogatások megszüntetése végett O es. kir. Felsége szine elé járultak, általa legkegyelmesebben fogadtattak s következménye lön, hogy a visszaélések megszüntetésére cs. k. biztos neveztetett és küldetett ki, mely oknál fogva a dolog végleges eldöntése rövid időn várható; fájdalomérzettel hozá fel ezután: hogy azon átalános hiedelem daczára, miszerint az 18G0-dik május 15-ke után a vallásos buzgóság szent lángja az autonom egyházat egy compact egészszé olvasztandja, — sajnosan kell azt szemlélnünk: hogy a Dunán inneni egyházkerületben némelyek álnok politikát űznek, az egyháztagokat magyarosítás és calvinizálással ámítva és a tudatlanság szenvedélyéhez folyamadva, az autonom egyház megdöntésére a gonosz ármány fondorlatait szövik s ennek folytán kérdé: „Vájjon boldogabb lesz-e az egyház, ha a históriai ösvényről letérve, oly alapra lép, mely nem a mienk, hanem idegen kifolyás eredménye? Keményét fejezé ki e tekintetben, hogy az ősapák által a vallásos szabadságért és egyházi jogokért öntött vér gőzölgő párájából fel fog emelkedni az egyházak fölött egyházunk valódi geniusa s ösztönül szolgáland azon akadályok legyőzésére, melyek vallásszabadságunk gyakorlata, főleg pedig az iskolák felvirágzása ellen minduntalan gördittetnek; ösztönül szolgáland arra, hogy az egész egyházkerületben, mind az egyházak, mind pedig azoknak hivei tántorithatlanul teljesítvén kötelességeiket az 1790 : 26. t. ezikke, türelem, állhatatosság és bátorság által teljes valósággá tétessék. Végül fájdalmát fejezvén ki Szontagh Lajos egyházkerületi felügyelő kimúlása fölött, — kinek gyászravatala azon 14 évi szomorú napokat és keserűségeket hirdeti, melyek alatt nyögtünk, de nem engedtünk— meghatott szavakkal emelé ki kitűnő érdemeit, elősorolván: hogy 1848-ban választatván felügyelővé, egész lelkesedéssel folytatta hivatalát mindaddig, mignem a Haynau rendelet útját állotta; hogy a szabad működés teréről leszorítva is tett egyházkerületünk érdekében és szabadságunk megmentésére annyit, mennyit tennie az idők vészes körülményeihez képest megengedtetett; hogy feltűnvén a szabadság