Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1862. július

— 20 — tol átlengett kéri szerződést, különösen annak második pontját, mely e vegyes választmány kiküldetésére és felterjesztett munkálatára nyújtott alkalmat, vevé szigorú vizsgálat alá, s úgy találá, miszerint ott igen világosan van megírva, hogy kik tartoznak a bármely felekezetű hallgatók közül a helybeli másfelekezetü lelkipásztornak fele papbért, felét pedig a magok felekezetű prédikátorjoknak fizetni; t. i. a kik több mértföldnyire laknak anyaekklésiájoktól, és sem a helybeli prédikátornak, sem a magok lelkipásztoruknak semmi lectikálét nem fizetnek, és ezen függetlenség mellett semmi összekötetésben ekklésiájokkal nincsenek. És igy azon szétszórva lakó hivek, kik anyegyházuk lelkészének papbért fizetnek, nem köteleztetnek arra, hogy a helyben lakó más felekezetű lelkésznek papbéri fizetéséhez fele részben járuljanak. Ezt tanúsítja az életbéli gyakorlat is, mely szerint harmincz éveken keresztül az ág. hitv. lelkészek közül egy sem, a helv. liitv. testvérek között pedig csak három lelkész értette és akarta azt máskép alkalmazni, de az ág. hitv. hivek részéről soha rokonszenvre nem talált. Ennek nyomán áttérvén a Sajó-Gömörön működött választmány által felterjesztett javaslati pontokra, gyűlésünk szerető testvéri érzelemmel fogadta a tiszáninneni helv. hitv. testvér egyházkerületnek e tárgyban hozott határozatát, s őszinte bizalomból származó megkeresését , de minél inkább igyekezett a választmánynak egymástól eltérő véleményét kiegyenlíteni, annál inkább meggyőződött a felöl, hogy a minoritás véleménye nem lehet azon közvetitö nyugpont, melyen a két testvérfelekezct között az őszinte bizalom, béke és egyetértés szilárd alapra fektethessék. Egyházkerületünk elismeri ugyan azon elvnek igazságát, mely szerint: „Méltó a munkás a maga jutáim á r a" de csak attól a kinek szolgálatot teszen, és azon munkáért a melyet végre hajt. Ezen elvnek alapján a kéri szerződés is megalapította a kcresztelést, temetést, esketést és tanítást végző egyházi személynek fáradsága jutalmát; s ezt a gömöri választmány nem csak meg nem vonta, hanem kétszeres mennyiségre véleményezi felemeltetni, mit a béke és egyetértés további fentartása kedvért kerületünk hajlandó is elfogadni, azért nem oszthatja azon véleményt, hogy ez ujabb szerződés szerint az illető lelkészek fizetésükben csonkolást szenvednének; mig ellenben a bizottmány kisebb részének véleménye szerint nagy részben az egyének köteleztetnének kétfelé történendő papbéri fizetésre, kiknek a helybeli különböző felekezetű egyházi személyek semmi szolgálatot nem tesznek és igy semmi munkaért sem kívánhatnak jutalmat, mi sem a jogosság sem a méltányosság elvével nem egyezhető össze. Azért fizettetni pedig valakinek papbért, mert részt vett az isteni tiszteleten, s hallgatta a szent beszédet, melyet a különböző felekezetű lelkész saját híveinek számára készített és mondott, összes lelkészeink egyhangú véleménye szerint, sértené nem csak a testvéri szeretet, hanem a keresztyéni türelem elvét is. De nem osztozhatik azon véleményben sem, hogy ezen tervezett újabb szerződés által a h. h. testvér egyháznak hivei a csekélyebb fizetés és teherviselés csábjába esvén, egyik vallásról a másikra való áttérésre édesgettetnénck. Evangyelmi egyházunknak szétszórva lakó hivei ugyan is eddig sem fizettek papbért a helyben lakó rcf. lelkésznek, és a tapasztalás mégis azt bizonyítja, hogy a rcf. testvér egyház hivei a csekélyebb fizetés által nem csábittattak vallásuk elhagyására, söt inkább a ref. testvérek által legtöbb helyeken tanúsított önzéstelen testvéri szeretetnek az lön eredménye, mikép hiveik között beteljesedett a természet ama törvénye, mely szerint a nagyobb részbe lassanként átszivárog a rokon természetű kisebb rész; példa erre sváb-olaszi, hol anyaegyházunk egészen bele olvadt a rcf. egyház kebelébe; — Onga, hol 1848-tól az 1860-dik évig 114-röl 60-ra, s az egész hegyaljai ev. esperesség, hol 30 év alatt csak nem egy harmadára olvadt le híveink száma; míg viszont egyes áttérések a rcf. egyházból az ág. hitv. egyház kebelébe oly helyeken estek leginkább, hol híveink régibb egyezkedések alapján eddig is a két egyház lelkésze között megosztva kétfelé fizettek papbért. Nem oszthatja a bizottmányi kisebb rész vélenjényét egyházkerületünk azért sem, mert a tapasztalásból