Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1862. július

4 zülvén, előadó azon változásokat, melyek egyházkerületünket a múlt évi kassai gyűlés óta érék, s ezek között első helyen azon körülményt ernlité, hogy habár egy résziül azon remények, melyeket egyházi es vallási törvényes jogaink megszilárdítása tekintetében szivünkben ápolónk, a műit évi országgyűlés eloszlatása miatt nem teljesültek is, mind az által más részről egyházi alkotmányos épületünk mégis kiegészítést nyert az által: hogy Báró Prónay Gábor ü méltósága egyetemes felügyelőnek megválasztatott, ki épen a közel múlt hetekben látogatván meg a kerületünkbeli fótanodákat, örömmel tapasztaló egyházgyülekezeteinkben az autonómia iránti buzgó ragaszkodást. A rozsnyói és kézsmárki fótanodákba superintendens úr öt személyesen kiséré, Eperjesen pedig Bánó József és Páll Endre sáros-zempléni esperességi elnök urak pótolák. Hálás elismeréssel jelenté továbbá , hogy kerületi felügyelő úr öt a lefolyt év alatt a közigazgatásban ismét nem csak szokott eréllyel és bölcs tanácsadással támogatta, hanem kegyes jótevőink sorában is első helyet foglalt el, a mennyiben az eperjesi jogtanszék, és a nyíregyházi tanítóképezde részére nem csak kegyes adományokat gyűjtött, hanem önmaga is mindegyiket ezer—ezer ft. alapítványban részelteté, mely nemes tette által magát az egyházkerület örök hálájára érdemesité. Altaltérvén azután az egyházkerületünkben történt változásokra, felemlité hogy kerületi pénztárnokká a szavazatok túlnyomó többsége által Görgey Kornél topporezi felügyelő úr választatott, ki mindjárt hivataloskodásának kezdetén 15 adóbehajtó fegyveres katona által kerestetett meg; tudományi pénztárnoki hivatalra pedig szinte túlnyomó szavazat többséggel B er z e vi e z y Egyed kakas-lomniczi felügyelő lír érdemesittetett. Az esperességeket illetőleg elöadá: hogy a hegyaljaiban Nagy Mihály úr hajlott kora miatt fóesperesi hivataláról lelépvén, helyét Bartholomaeidesz János nyíregyházi lekész és ker. jegyző úr foglalá el; a XIII városiban Okoliesányi Gyözö esp. felügyelő halála után Fest Imre, iglói felügyelő és kerületi főjegyző úr méltatott az esp. felügyelői díszes hivatalra; a VII bányavárosiban pedig Kalavszky János foesperes helye, kit az Űr íolyó hó 3-áu szólitott magához, még betöltetlenül van. Saját sáfárkodásáról adván számot jelenté: hogy múlt évben a miskolczi lelkészi állomás elfogadása által egyházkerületünkben azon még elő nem fordult esetet idézé elÖ, miszerint az egyházkerület superintendense először lakik magyar egyház kebelében; hogy folyó év kezdetén új egyházi névtárt adott ki; hogy Linberger István, Onnisz Sámuel és Skultéty Ágoston gömörmegyei lelkészek közreműködése mellett és Zsedényi Ede és Berzeviczy Egyed urak költségén egyházkerületünk rendezetét német és tót nyelven kinyomatta; hogy a hitjelölti vizsgát a kcr. gyűlést megelőzőleg tartva 4 hitjelöltet nevezett ki; 7 lelkészt szentelt; s utólagos jóváhagyás reményében két leánygyülekezetet nyilatkoztatott anyaegyháznak; hogy a gyámintézet üdvösen működik s a tanítóképezde felsegélésére kibocsátott ívek nem maradtak eredmény nélkül. Az egyházlátogatást illetőleg superintendens úr elöterjészté: hogy azt ez évben is folytatá, még pedig a kislionti esperességben és a kézsmárki és lőcsei egyházakban, s ámbár az első helyen nevezett esperesség a látogatás kezdete előtt azon óhajtását nyilvánította, miszerint a látogatás más évre lialasztassék, superintendens úr azt, — eloszlatván az e tekintetben táplált aggodalmakat s ragaszkodván törvényeink és határozatainkhoz, — mégis végrehajtó és a hívektől mindenütt protestáns lelkesedéssel fogadtatván, s az esperességi elnökségtől az egyházakba szives készséggel kisértetvén, örömmel tapasztalá, hogy gyülekezeteink törvényes autonomiánkhoz híven ragaszkodnak s azon törekvés, mely által ott nemzetiségi kérdések ürügye alatt az egyházuk nyugalma felháborittatni czéloztatott, nem egyéb hiú ábrándnál, melynek a nép szivében sem gyökere, sem alapja nincsen. Ľ tényre nézve sunerintendens úr különösen kiemelendönek tartja, hogy azon kegyeletnél fogva, mellyel az istentiszteletben használt nyelvek iránt kerületünk, de ö maga is viseltetik, különösen intézkedett az iránt, hogy a kislionti tót ajkú gyülekezetekben, — melyekben a tanítók buzgósága és ügyessége dicséretes, — a tótnyelvtant az eddiginél nagyobb alapossággal tanítsák, de egyszersmind.gondoskodott arról is, hogy a gyülekezeteknek és szülőknek önkényt nyilvánult azon óhajtása, miszerint népiskoláinkban a magvarnyelv nagyobb terjedelemben tanitassék, szinte teljesüljön. Kötelesnek érzi magát sup. úr továbbá jelenteni, hogy az egyházi épületek, templomok, iskolák, papi és tanitói lakokat tűzkár ellen biztosítva a legkevesebb helyen találta, minek következtében felkéri a kor. közgyűlést hogy e tekintetben — bár a biztosítást maga is ajánlotta, illetőleg meghagyta és elhatároztatta, — átalános határozat által rendelkezni méltóztassék. Sok hiányt talált hasonlólag, a pénztári kötvények biztosítása, nagy hátralékot a kerületi segély tekintetében s miután a kislionti esperesség az utóisóra nézve elvkérdésre hivatkozik, annak szerencsés megoldását a mai tanácskozmánytól bizton reméli.— Köztudomásra hozza végre, hogy az egyházi jó rendet megszilárdítani, és helyre dllittani, mint hiszi, isten segedelmével és a hívek buzgósága mellett sikerült; hogy három