Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1861. július

m — J O Ezen imlitványra az esperesse'gek többsége oda nyilatkozván egyrészről: hogy a központosítást a hittani facultást illetőleg kívánatosnak ismeri el ugyan, de pénzszűke mialt jelenleg kivihetetlennek tartja; másrészről, hogy a külföldi ösztöndíjak visszakövetelését jogi szempontból nem csak elérhetiennclc, hanem tanácsosnak sem látja, minthogy ez által a régi jó viszony a magyar és német protestantisnms között felbontatnék, határozattá lön: „hogy az eszme létesítése anyagi erők hiánya miatt kedvezőbb időkre halaszta ssék, de az esperességek és egyházak anyagi segélyöket és pártfogásukat a pesti hittanintézettől, mely szép fejlődésnek örvend, addig se vonják meg, hanem lehetőleg gyámolitsák, különben pedig ez ügy az egyetemes gyűlés különös figyelmébe ajánltassék. XXIII. Olvastatván a miskolczi gyűlés jkönyvének XXVI-dik pontja, jelentés tétetett, hogy a eoordinatio magyar szövegének újonnan nyomatása 200 magyar példánynak a levéltárban fölfedezése által szükségtelenné válván, egyedül a Eartholomaeidesz János fóesperes úrra bízatott 84-dik újból szerkesztendő § nyomatott ki Berzeviczy Egyed úr költségén Jegyzés alakban toldalékéi. E jelentés folytán fölemlittetvén és sürgettetvén egyszersmind a coordinatiónak tót és német nyelven is szükségelt fordítása, miután ezen kívánalom közhelyesléssel találkozott, Zsedényi Ede felügyelő úr szíves volt a nyomtatási költséget magára válalni azon esetre, ha Berzeviczy Egyed úr mult évi nagylelkű ajánlatát ezen költségek fedezésére átruházni jónak nem találná. Az egyházkerület Zsedényi Ede elnök úr e szép ajánlataért köszönetet szavazván, s egyszersmind hálásan emelvén ki Berzeviczy Egyed úr szives áldozatát, a coordinatiónak bibliai tót nyelvre való fordításával Skultety Ágoston és Ormisz Sámuel, német t fordításával és a nyomatás felügyeletével pedig Wittchen Adolf fóesperes és Linberger István lelkész urakat bizta meg. Az esperességeknek pedig meghagyatott,, hogy egy hónap lefolyása alatt főt. superintendens urat a szükségelt példányok számáról tudósítani szoros kötelességüknek ismerjék. XXIX. Ugyanazon jkönyv XXVIII-dik pontjánál előterjesztetvén, hogy ez évben az egyetemes gyűlés Pesten aug. 28-dik és következő napjain fog tartatni. Egyházkerületünk részéről követekül következő tagok küldetnek ki u. m. a) A világiak részéről: A kerületi és 8 esperességi felügyelő urakon kiviil Szontagh Lajos, Fest Imre, 1 jházy Albert, Bánó Miklós, Spóner Tivadar, Sziklay Ede, Berzeviczy Egyed, Görgey Kornél, Hámos Lajos, Hannnersberg László és itj. Péehy Tamás urak. b) A lelkészek részéről: A superintendens és 8 esperesen kiviil: Kalchbrenner Károly, Hoznék Nathánael, Materny János, Fűrész Ferencz, Vandrák András, Krammarcsik Károly, Lippay Endre, Noszágh János, Herfurth József és Bayer Jenő urak, azon megjegyzéssel, hogy jelenleg a lelkészek közül a VII bányavárosi föesperts Kalavszky János úr és a tanárok közül Fűrész Ferencz kézsmárki tanár úr van 50 o. é. frtnyi útiköltséggel és agyülés tartama alatt 3 o.é.frtnyi napidíjjal kiküldetve. XXX. Ugyanazon jkönyv XXlX-dik pontjánál felolvastatott a ker. elnökség Bélán 1860-ik dec. 7-kén kelt s a mn. magyar udvari cancelláriához a kerületi tőkékre kivetett jövedelmi adó elengedése végett intézett folyamodványa s a magyar cancelláriának erre 1861-dik böjtelö 8-án adott tagadó válasza. Bár siker nélkül maradt e kérelem, a kcr. gyűlés mindazáltal édes kötelességének ismeri az elnökségnek ez ügyben i erélyes felszólalása- és eljárásaért köszönetét jegyzőkönyvileg- kinyilatkoztatni. XXXI. Ugyanazon jegyzőkönyv XXIV-dik pontjánál az özvegy- és ösztöndíjak kiosztásával megbízva volt választmány jelentést tesz, hogy a folyamodók csdöleveleit lelkiismeretesen megvizsgálván, az ösztöndíjak elnyerésére Török Gyula és E m er i ez y Vietor t, mint akik külföldön már a második évet töltik, egy egy egész évi ösztöndíjra ajánlja; Eltsclier Sámuel félévi díját, bár ö külföldön még az első félévben meghalálozott, folyamodó atyja számára kiadandónak véleményezi; — Hendel Vilmosnak, ki a második féléven át nem tanult ugyan rendesen egy helyen, hanem tapasztalás szerzése végett több egyetemet látogatott, a második félévi díjt is megadatni indítványozza; végre Izsák Gábor és Boh u s Gyula hitjelölteket, bár folyamodványukat bizonyítványok nélkül nyújtották he, minthogy superintendens úr nyilatkozata szerint, a hitjelölti vizsgát dicséretesen állották ki, szinte az