Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880
1848. július
A' gyűlés addig is mig az ezen intézetünkről! gondoskodást, miként bizton remélhető, az álladalom vállalná magára, azt fentarlani 's minden kitelhető módon ápolni szent kötelességének ismervén, a' hallott jelentések folytán : a) Az ajánlatok gyors és pontos beszedését ezennel újólag elrendeli, azon esperességeket pedig, mellyek többszöri felszólítások után is, körülményes jelentéseiket arról, hogy kebelükben a' képezdére micsodás ajánlatok történtek 's azokból mennyi szedetett be valóssággal? még mind ez ideig be nem küldték, oda utasítja, miszerint ezt folyó évi augustus utoljáig megtenni mulaszthatatlan kötelességöknek tartsák, az egyházkerületnek csak úgy lehetvén aztán a' további szükséges rendszabályokról gondoskodnia, ha előtte azon alap, mellyel az intézet már is valósággal bir, pontosan és tökéletesen tudva leszen. b JA' hegyaljai esperességnek az eredeti alairási ivek, miután azokat némelly ajánlattevők látni kívánják, az állandó választmány által, téritvény mellett, kiadatni határoztattak. c) Intézeti pénztárnok úr oda utasíttatott, miszerint Emericzy Lajos tanár úrnak fizetését azon naptól fogva, mellyen tanárnak választatott, t. i. 1847 évi Julius 15. napjától fogva, szolgáltatni ki, megadatván tanár úrnak ezennel dicséretes igykezetének szellemi jutalma is, úgymint az egyházkerületnek szives elismerése. d) Az újabb aláírási ivek kinyomatására fordított 11 ft. 30 kr. költség ezüst pénzben, az egyházkerületi pénztárból kifizettetni rendeltetett. 21. Olvastatott a' tanítóképezde főfelügyelője 's az ezen intézet ügyében működő egyházkerületi állandó valasztmány elnöke tettes Dráskóczy Sámuel úrnak mindkét hivatalról leginkább szemvilágának félelmesen növekedő elgyengültségc miatti leköszönése. Tudván az egyházkerület azt, hogy Dráskóczy Sámuel volt a 1 szónak valódi értelmében ezen intézetnek teremtő, fentartó, éltető lelke, a' legmélyebb bánattal vevé ezen leköszönést, mellynek folytán immár azon utolsó kapocs is, melly őt szentelve tisztelt volt elnökéhez köté, megszakad; azonban ismervén a' mostoha sorsnak azon csapását, melly a' tisztelt férfiúra nehezkedék, a' leköszönést, iránta való bálájának újabbi kifejezése mellett elfogadja 's csupán azon kérését nyilványilja, hogy az elnökség gondjait addig mig ez ügynek egy más hozzá méltó intézőt nyerni sikerülend, viselni méltóztassék, valamint az újabban kibocsátott aláirási iveket is még ő beszedni 's azokról az egyházkerületnek a' számadast benyújtani kegyes légyen, ki 22. • Dráskóczy Samuel úrnak a' nyíregyházi tanitó képezde felügyelőségéről 's az ezen intézet ügyében megbízott egyházkerület állandó választmány elnökségéről történt lemondása által megüresült ezen állomásokra. Egyes akarattal lettes fíoronkay Albert úr választatott, mi is neki a' sáros-zempléni esperesség elnöksége t. Szulyorszky András és t. H lov y k Ádám urak által az egyház-kerület nevében mielőbb tudtul adatni határoztatolt, azon bizton kifejezett reménységgel, miszerint a' tisztelt úr az egyházkerületnek iránta tanúsított ezen bizodalmát nem csak elfogadni, hanem annak lelkesen megfelelni is, 's az anyira fontos és áldásos következményű intézet ügyét buzgón előmozdítani kész és hajlandó lészen. 23. Szükségesnek látván az elnökség azon tárgyakra nézve, mellyek előlegesen biztosság közbenjöttével lennének tárgyalandók; azon biztosságoknak e' jelen gyűlésből leendő kiküldetésüket Mellyrevaló nézve az egyházkerületi számadások megvizsgálására t. Sulyovszky András és t. Schvarcz Mihály urak elnöklete alatt Malatinszky Ferencz, Okolicsa. uyi Lajos, Majerszki Lajos, Soltész Ardrás , és Kriebel Ernő urak küldettek ki. Az ösztöndijak kiosztása, és az özvegyek iiyugpénze tárgyában adandó vélemény végett t. Koczok Josefa és t. Sjussák György, urak elnöklete alatt Szulyorszky Gusztáv, Ujházy Jósef, Bánó Jósef, Krajzel András, Müller György, Fiirész Ferdinánd és Török János urak bizattak meff. A' Zayugrótzi oskolai rendszernek miként történt életbe léptetése tárgyában t. Okoficsa/iyt Victor és t. D lövik urak elnöklete alatt, Jelenik István, Mösz Ede, Joób Vendel, Körtvélyesi Gábor, Munyay Lajos, Irányi Dániel, Nagy Mihály és Zimmermann Károly urak küldettek ki.
