Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

3. szám - Ismertetések - Dr. Hädzsega Gy.: Szentírási kánon és szövegtörténet Dr. Wagner Lajostól

82 Ionnal is tárgyalt. A protestáns hatás megmaradt a legújabb időkig" A görögkeleti theologusok Berlinben, Lipcsében és Jénában látogatták és látogatják a theologiai fakultásokat biblikus tanulmányok céljából. Szerző a gyűjteményes munkák részletes bibliographiáját közli Itt nem találom Miklosich Ferenc müveit, sem pedig Bojan Zonev, szófiai egyetemi tanár müveit az óbolgár vagy egyházi szláv nyelvről. A szentirási kritika az alexandriai és antiochiai iskola képviselőivel kezdődik. Keleten az egyházatyák elvei szolgálnak a bibliai kritika egyedüli alapjául a jelenkorig. A protestantizmust a latinokkal való harcban, mint fegyertársat üdvözlik. Tischendorf munkáját méltányolják. A pétervári theologiai akadémián a zsidó Chwolson tanította a héber nyelvet. Az újszövetségi bevezetésnél ismerik de Wette, Eichhorn stb. müveit. Strauss müveit is lefordították. A keletieknél tényleg jelentkezik a protestáns hatás. A keletiek tanítása az írás és a hagyomány viszonyáról : Az írás régebbi és terjedelmesebb forrása az isteni kinyilatkoztatásnak. Mindakettő egyenlő tekintélyű forrás. A hagyomány az egyházatyák kifejezett tanítása. A sugalmazás helyes fogalmát, mely szerint a sugalmazott könyv első szerzője Isten, megtartják a keleti biblikusok. A kánon a sugalmazott könyveknek az egyház által garantált gyűjteménye. Mint ilyen a hit egyik szabályozója. A deuterokanonikus könyveket a keletiek nem tekintik sùgalmazottaknak A kánon kialakulása. A keleti egyháznak authentikus ószövetségi kánonja, mint a kath. egyháznak a trienti zsinat decretumában nincs. Az újszövetségi könyveket a keleti egyházak is elfogadják ép ugy, mint a kath. egyház. Az Apokalypsisre vonatkozólag azonban ingadozás észlelhető. A keletiek az apokryph elnevezést a Bibliából kizárt, tiltott könyvekre vonatkozlatják. Ezekről indexet vezetnek. Szerző az ószláv Biblia történetét alaposan tárgyalja. Nestor krónikája szerint Cyrill és Method szláv apostolok lefordították az egész írást, kivéve a Makkabeusok könyvét (Jagié: Entstehungsgeschichte der kirchenslawischen Sprache 1913.) Érdekes, hogy Paul de Lagarde, göttingeni tanár, a szláv bibliai kéziratok kiadását sürgette. Nagy Péter alatt először hozták be a versszakasz beosztást a Vulgata szerint. Számok helyett betűket használnak. Szerző azután közli a codex-kutatásokra vonatkozó bő bibliographiát s áttér az orosz, ruthén, görög, román, bolgár és szerb fordításokra. E fejezet nyelvtudományi szempontból is figyelemre méltó. A román bibliafordításnál meg kellett volna említeni, hogy Erdélyországban mutatkoztak az oláh irodalom legelső csirái. Az első oláh nyomtatás Erdélyben jelent meg a XVI. század második feiében. I. Rákóczi György meghagyta az oláhoknak, hogy az isteni tiszteletük oláh, ne mint az előtt, ószláv nyelven legyen, azért oláhra fordíttatta a liturgikus könyveket s a Biblia fordítását is megkezdette. Az uj román Biblia 1914-ben jelent meg Bukarestben latin betűkkel. Eddig a cyrillbetüket használták Az újszövetséget Vuk Stefanovits Kavadzsits fordította szerb nyelrve. Munkájában segítették Kopotáv és Miklosich, a két hires bécsi szlávista. Bolgár nyelvre az ujszövet-