Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

3. szám - Férfias hit. Endreffy Jánostól

— 79 — / desz könyvét, mintha tényleg beszédvázlatok, elmélkedések lennének, mintha lelkész szólna benne életről és Istenről, — ha felénk nem csillogna közben az exegeta igazságot kereső szeme és a filozofus elmélyedése nem sürgetne leszállani a mélyre. Az egymásba fonódó sorok meggyőznek bennünket arról, hogy egy exegetikailag alaposan képzett szellem alkotásával állunk szemben, mely elválasztja a fontost a nem fontostól, a Krisztusról szóló evangeliomot a Krisztus evangeliomától ; a három első evangeliommal szemben alárendelt viszonyban van Pál apóstól és a János evangelium. J.ézus nem azért volt Isten küldötte, mert családfájában ki tudta mutatni Dávid királytól való leszármazását, hanem azért, mert Isten lelke volt benne. Az egyházi köztudatban élő christocentrikus theologia helyett a theocentrikust hirdeti. Christocentrikus theologia ellenkezik magával Jézussal, ki fellépésétől kezdve mindig Istent és Isten országát helyezte hirdetésének középpontjába. Még jó Mesternek sem hagyta magát szólítani, mert csak egyedül az Isten jó. Mikor az exaltált asszony azt kiabálja : Boldog méh, amely téged hordozott és az emlők, amelyeket szoptál, — Jézus azt feleli : Sőt inkább boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét és megtartják azt! A theocentrikus theologia jó lelkiismerettel mer hivatkozni keresztyén voltára, magára az Ur Jézusra s őt inkább a magáénak vallja, mint azokénak, akik Krisztus tanítása helyett Krisztus személyét teszik vallásos világnézetük központjává s a Krisztussal történt üdvtörténeti tények vallásától teszik függővé embertársaik igaz keresztyénségének elismerését. A theocentrikus theologia nem arra helyezi fősúlyt, hogy hogyan fogant, mikép született, hogyan élt, hogyan halt meg az Úrjézus, hanem arra, hogy mit akart, mit hirdetett, hogyan akarta az embereket Istenországa számára megnyerni és végül hogy odaszegaztette magát a golgotai keresztre — vallásos meggyőződésért. Az a vallásosság, amit Szimonidesz könyvében hirdet, a józan ésszel leszámoló vallásosság. Semmiképen nem ért egyet a theol. konzervativizmussal, amely a könyvekre helyezi a súlyt. Két forrásból meríti istenismeretét : Isten nyomait, szavakba foglalt revelációját olvashatjuk a bibliában, azt pedig, hogy velünk mit akar, hogyan vezérel, hogy szeret bennünket — azt kiérezzük sorsunk fordulásából, az elénk meredő nagy kérdésekből s azok megoldásából. Szimonidesz által hirdetett vallásosság becsületesen pacifista. Nem enged erőszakot elkövetni Jézus szellemén és nyiltan bevallja, hogy a keresztyénség háborúellenes vallás. Igaz, hogy benső békességet hirdet csak, de külső békesség nélkül ez non sens. A fekete karácsony c. fejezetében Röntgen szemekkel vizsgálja az emberi képmutatást és a festett koporsók békeporhintését. Erős puritán lelkület fuvalma nyilatkozik meg soraiban. Több grandiózus gondolata van, pl. jövőbe néző vallásosság, hiszek a világosságban. Isten világkormányzásának paradox tényei előtt keresztyén érzülettel hajol meg: „hiába tudjuk mi, hogy hogyan kellene lenni, mégis