Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
1. szám - Zsidó apokalyptica Juhász Lászlótól
mondja 7i 3-ban : látám éjszakai látásokban stb. ... Itt is tehát a kép használata, mely fölfed s egyszersmint eltakar. És pedig az első tekintetre igen szembeötlő általában a phantaszticus képek használata. Dánielnél is feltűnő ez ugy mint az uj-szövetség kánonában, a Jelenések könyvében, az aethiopiai Énóch könyvében épen ugy, mint Esdrás 4-ik könyve messiási rajzaiban. Dániel 7. részében olvassuk: az oroszlánnak sasszárnyai vannak ; a párducnak négy szárnya s négy feje s igy tovább, melyek a tengerből merülnek föl. Épen ilyen IV. Esdrás „emberfiai" visiója. Az emberi alakhoz hasonló száll föl a tengerből s repül az ég felhőivel. Hangjától olvad minden, mint viasz a tűzben. Tűzfolyam jő ki a szájából, s egy hegyet vág el helyéről s azon repül az őt körülvevő sok ellenség ellen s legyőzi őket, összes ellenségeit ajkának lángoló lehelletével, nyelvének kiáradó szikráival. íme IV. Esdrás szerint ez az emberfia-messiás képe. A phantasticus képekre vonatkozólag hasonlítsd össze Jelenések könyvét, hol az asszonyról szól, ki napba öltözik, hold a lábai alatt s 12 csillagból álló koszorú a fején (Jel. 12i). Ezen iratok alaki sajátságaihoz még csak annyit jegyzünk meg, hogy ezen irói sajátságok az apokalyptica természetéhez tartoznak ugyan, de ezen sajátságok nem mindig természetesek, hanem az utánzat eredményei. Az apokalypticus irálymódot is mint ilyet alkalmazták. Erről azonban bővebben szólani tárgyunkhoz nem tartozik. Az apokalyptica tartalmi kifejtésénél az egész irodalmon veres fonálként keresztül húzódó azon meggyőződésből kell kiindulnunk, ez a világ éles ellentétben áll a jövendő világgal. Az apokalypticában bontakozik ki mind határozottabban az uj-testamenturni kegyességet annyira jellemző hit az innenső s túlvilágról. Egy szebb boldogabb kor hite, a szebb jövendő reménye az ó-izraelita kegyesség váradalmában is megvolt. Sötét, komor jelen után elkövetkezik a fényesebb, derültebb s megelégedést adó jövő. Ámde az a derültebb jövő az ó-prófétia hitében is földi váradalom volt. Az apokalyptica tudatában azonban merev ellentétben áll az innenső s túlvilág. Két világperiodus különböztethető meg az aii'or ovToc s az reú'or ii:'/.Aa>r. A két periódus elválasztó határvonalánál Isten hatalma lép közbe s megsemmisíti a jelenvaló világot s uj világ áll elő, teljesen elütő a jelen világtól, mely utóbbi egy önmagában bezárt egészet, illetve egységet alkot. A jelenvaló világ romlott, telve nyomorúsággal, szenvedésekkel. Az apokalyptica visszatükrözi az elnyomó, üldöző világhatalmak vasvesszeje alatt nyögő Izrael minden szenvedését, reményét. Ezt a reményt amabba a másik világba veti végtelen szenvedésében. A jelenkor minden bajait, nélkülözéseit ama másik világ egyenlíti ki, az ad kárpótlást, ama másik világrend, mely már nem is földi, hanem földfeletti, supranaturalis jelleget hord magán. A lélek üdvjava, mint realitások ama másik korszakba helyeztetnek át, a jelen minden szenvedései közepette az után vágyakozik a lélek, oda emeli tekintetét. A tul-
