Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

1. szám - Zsidó apokalyptica Juhász Lászlótól

Az egész iratban ennek megfelelőleg nagyon természetesen pessimisticus, sötét alaphangulat uralkodik, amelyből a földi s nemzeti kötelékekből megszabadult belső kegyesség a maga tisztaságában emelkedik ki. Eredetileg héberül Írattatott s ennek az eredetinek görög fordítása után latin, syr, aethiopiai, armén és két arab fordításban maradt reánk (Bousset). 7. Báruch apokalypsise. Az elmondottak után érintenünk kell azt a kérdést, hogy e két utóbbi apokalypsis közül melyik írattatott előbb ? Kétségtelen, hogy közeli rokonságot mutat föl ez az apokalypsis IV. Esdrás négy első visiójával. Sokkal eredetibbnek, s közvetlenebbnek tűnik föl azonban Esdrás apokalypsise, mely úgyszólván közvetlen a katasztropha hatása alatt állott, mint Báruch apokalypsise, mely már nem tünteti föl ezt a közvetlenséget s eredetiséget, s ugy látszik nyugodtabban tekint vissza a nemzeti nagy katasztróphára. Mig tehát amaz apokalypsis még Domitian uralkodása alatt irathatott, ugy ez Traján uralkodása végén. (így : Bousset, Baldensperger. Ellenkezőleg Wellbhausen, ki ennek az apokalypsisnek prioritását védi IV. Esdrással szemben). Vitás ennek az apokalypsisnek is az egységessége. Lehetséges, hogy a 27—30: 35—40 ; 53— 74. részek : a messiás apokalypsis, az utolsó ellenségnek a messiás által való legyőzetésére, valamint a világtörténet folyására vonatkozó jóslat (a felhővisió), mint apokalypticus stylben irt részek egy ugyanazon szerzőtől erednek s ez szőtte be az egész apokalypsisbe. Lehet azonban, hogy a 9Vz törzshöz intézett levél is önmagában egy egészet képező rész, s ugylátszik mintha az egésszel összefüggésben nem állana. Ezen rövid áttekintés után, mint az apokalyptica alakilag ösmertető tulajdonságait, a következő három ismérvet különböztethetjük meg: a) a képes kifejezéseket; b) álnevüséget (pseudonymitas) ; c) a visiót, mint a jóslatok kifejezési alakját. a) A képes kifejezések használása két indokra vezethető vissza, kortörténeti, illetve politikai s aztán vallási indokra. Az Apokalypsisek nehéz időkben, súlyos viszonyok közt keletkeztek, idegen uralmak nyomasztó üldözései között Írattak. Az elnyomó hatalmakra s uralkodóikra való nyilvános célzás veszélyes volt, élete forgott kockán a szó szabad kimondóinak. Másrészről vigasztalni kellett a népet, s kijelenteni Isten jövendőre vonatkozó titkait ugy, hogy a nép megértse, de az avatatlanok előtt elfödve legyen. „Tanítsd a néped bölcseit, kikről bizonyos vagy, hogy sziveik ezen titkokat megérthetik s megtarthatják" (4 Esdrás 12,3s). Dániel apokalypsise a syr kényuralom ellen irt Antiochus Epiphanes idejében, kit meg nem nevez, de a „kicsiny szarv" alatt a belátó olvasó megérthette kiről van szó. Esdrás 4-ik könyve s Baruch apokalypsisének írói a római uralom idején élnek s az ellen írnak, amint az ujtestamentumi Jelenések írója is Nérót az „állat" jelzés alatt tünteti föl. Dániel a 4 világbirodalmat 4 állatalakjával s mivoltának