Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

2. szám - Ismertetések - Sebestyén Jenő: Nietzsche és Kálvin. Koller Istvántól

— 51 — középponti ténye, hogy Istent megtalálta, vele napról napra a legbensőbb közösségben van. Életének legapróbb dolgát épp ugy eléje vitte, mint a legnagyobbat. Szerintünk mindez Lutherre is áll. Amint már Weinel és Ihmels is kifejti, hasonlókép vallja Sebestyén is: Az ilyen gondolkodó nem a kételkedésen kezdi, nem kutatja ismeretelméleti lehetőségét az Isten megismerésének, szá ára Isten s a vele való kapcsolat. . . örökre titokzatosnak marad ugyan, de realitás és befejezett tény. Sebestyén a kálvinizmust feléje emeli minden más kor alakulatnak. Érthető az tőle, a református theologustól, mindazonáltal mi Luther reformáciájának nagyobb jelentőséget tulajdonítunk. A reformáció eredete az 1517. okt. 31. cselekedetben rejlik s a reformáció lényege is inkább a lutheri reformációban jut kifejezésre. Tagadhatatlan azonban, hogy a mi álláspontunk, a mérsékelt liberális felfogás' értelmében e két hatalmas protestáns egyház egyesitése; a prot. lényege ugyanis nem a dogmákban rejlik. Sőt a két egyház ezen a téren is juthatna megegyezésre. S mert a reformáció kezdete Luther nevéhez fűződik, azért történik leginkább róla megemlékezés a reform, ünnepeken. A kálvinizmus — mondja Sebestyén — nem csupán egyházi jellegű mozgalomnak maradt, hanem átalakította a maga embereinek egész gondolkodásmódját. Oly uj embertypust teremtett, amely nagyobb erővel és mélyebben járó lélekkel érezte meg az élet értelmét . . . Kálvin volt a nyilvános iskoláztatás rendszerének megalapítója. (Luther is!) Kálvin szerzőnk szerint tökéletesen vitte keresztül az Isten lélekben és igazságban való imádásának jézusi gondolatot. Ámde Luther is ezt hirdette s ha pl. az oltárt megtartotta is, az külsőség. Szerzőnk rámutat továbbá arra, hogy Kálvin mondta ki teljes határozottsággal, hogy a pénz gyümölcsöztethető, kamatoztatható, egyedül ő szakított teljesen a múlttal. Egyetlen ő, aki az élet anyagi oldalával szemben is reformátori gondolatokat táplált. A kálvinizmus nem élettelen vallási miszticizmus . . . nagy ceremónia, hanem élet és világfelfogás, amelyet, havalaki elfogadott . . uj szempontok szerint fogja értékelni az életet. Kálvin az emberiség fejlődése számára csak egy utat ismert: Istenhez való visszatérést. S ezen hatás alatt álló magasabbrendü életet. E viszony közvetlen, egyenes összeköttetés Istennel, az ő szuverénitásának feltétlen, alázatos elismerése. Isten nemcsak a világmindenségnek, hanem az emberi életnek is központja. (Theocentrizmus ) A feltétlen függés feltétlen alázatosságban nyer kifejezést. Ez az Isten szuverénitásainak az embert összetörő hatalma. Ez még fokozódik azáltal, hogy az ember szüntelenül vétkezik. Egyedüli orvosság a kegyelem. Isten egyeseket kiválasztott, hogy munkatársai legyenek. Ömaga semmi, de Isten által minden lehet. E ténynek horderejű következménye, először Istenhez méltó életet kell élnünk (ujászületés), s részt kell venni abban, hogy az egész világ a magasabbrendü életre neveltessék (a közért való munka!) .... Mennél mélyebb volt a predesztináció hite, annál erősebb volt az ill. nép erkölcsi élete ... A lutheranizmus a 69. oldal szerint a magának élő erők ápolása 4*