Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

2. szám - Kétféle prédikálás. Endreffy Jánostól

— 48 — Ez az egyik fajta prédikálás. A másik fajta Szombati Szabó Istváné — és ez a mienk. Előre bocsátjuk, hogy Szombati Szabó nem a szó, hanem a tett embere. Ő volt az, aki vállalkozott az önkéntes orosz hadifogságra, hogy elmegy hivei után prédikálni nekik az Isten Igéjét és haza sem jön előbb, mig vége nem lesz a háborúnak. Az orosz kormányváltozás az oka annak, hogy ez az önfeláldozó és nemes tette meghiusult. Szombati Szabó igy prédikál : „S te drága Jézus, áldott égi gyermek, aludj, álmodj a hideg szalmán, a bethlehemi tehénjászol Istenfiára váró bölcsejében Minden aranyukból, minden ezüstünkből, minden gyémántunkból kellett volna bölcsődet megfaragnunk. De mi az aranyon, ezüstön, gyémánton vasat vettüuk, a vasból fegyvert csináltunk, amellyel egymást öldököljük. Neked csak jászolt adott bölcsőül e világ s mi most ezt a jászolt is lerontottuk s az istenbölcső deszkáiból koporsókat tákolunk felebarátainknak s bölcsőd szalmáját harci lovak alá teregettük alomnak ... Te jó vagy. De mi gonoszok maradtunk. Te szerettél minket. De mi nem szeretünk. Te értünk jöttél. De mi elkerülünk. Te sirsz miattunk. És mi üldözünk. Te megszületsz miértünk. És mi sietünk veled a keresztfára. O mi nem érdemlünk s nem érdemeltünk Téged, drága Jézus!" Meghatódottan mondjuk: aki e sorokat irta és elmondta, derék és becsületes lélek volt. A harcias tentonnak mellére bizonyára kitűzték a vaskeresztet. Emennek pedig a szivében ég a Krisztus keresztfája! Lajoskomárom. Endreffy János.