Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
2. szám - Zsidó apokalyptica (Befejezés) Juhász Lászlótól
__ 44 — gondolatát. Bousset (556. oldal) is elösmeri, hogy a néphitet illetőleg olyan egyformaság, olyan egyféleség uralkodik a különböző nemű vallásterületeken, hogy ezen oknál fogva nehéz határozott lépést tenni Bousset ezen nyilatkozatát elmondhatjuk a néphiten kivül eső vallásképzetekre is, hogy a kölcsönzés, direct befolyásolás nézetével nagyon óvatosan kell bánnunk épen vallásos területen, hol a lélek, a sziv legbensőbb, legféltettebb dolgairól van szó és épen Izrael vallásánál, hol az exclusivitasnak, a phanatismusnak nem kis mértékével talalkozunk. A paradicsomról s a paradicsomi királyról, illetve a Messiásról szóló nézetnél hivatkozik a vallástörténet a feltűnő hasonlatosságra s vonatkozásba hozza a pezsa Yinu, az indus Yama mondával. Ézs. 11. fej. szerint a Messiás a paradicsommal kapcsolatban fordul elő, viszont a zsidóság vallásában az ősidők paradicsomi királya az eschatologia messiásává lett, tehát ezen körülmények is kétségessé teszik a perzsa hitregéből való kölcsönzést. Valószínű azonban, hogy a próféták, mint Ézsaiás 11, Ezékiel 28 1 4 ezen keleti vonatkozású mondákat költői diszitésül felhasználhatták. Kölcsönzésnek tartja a vallástörténet az Énochhoz fűződő mondát Gen. 5 2i_24-hez; az angyaloknak az emberekkel való egyesülését; az özönviz mondáját; bábeli torony épités, Ábrahám és Mózes történetének elbeszéléseit, legalább részben. Eszter és Dániel könyve idegen elbeszéléseket tartartalmaz. Számtalan érintkezést mutat föl a kosmologiai s kosmogoniai képzetek sora; az angelologia, dämonologia. Az eschatologiát illetőleg kétségtelen dolog, hogy a profetismus nemzeti földi messiási váradalma mellett, melyet a nép folyton fentartott még Jézus korában is, az apokaiypticában kosmologicus s universalis jellegű fejlődött ki. A vallástörténet megállapítja, hogy e két irány egymás mellett haladt, sőt keresztezte is egymást, szóval nem egyöntetű, tehát idegen eredetű ez utóbbi Az apokalyptica cosmologicus speculátióit idegen befolyásra kell visszavinnünk és pedig ugy a babylóniai, mint a perzsa vallás döntő befolyással volt a zsidó eschatologia fejlődésére. Hogy a Messiás személyén már Ézsaiásnál supranaturális vonások voltak észrevehetők, láttuk. Ösmertettük fentebb Izrael nehéz, sőt a földi önálló ország gondolatát illetőleg tarthatatlan helyzetét is. S ha a nép hőse még mindig a régi mellett foglalt állást s politikai szempontból bizonyára a hitet ébresztették is a népben, de a gondolkozók szinte kényszerülve voltak már az eschatalogia, a messiási eszme átalakítására, szellemivé, tulvilágivá tételére s az első lépés e téren magával hozza a többi lépéseket is, szóval a supranaturális váradalmak minden következményeit le kellett vonni s az apokalyptica le is vonta, ha nem is rendszeresen, ha nem is még teljes tisztaságában, hanem a fejlődés jelenségét érezhető módon. A fejlődés itt csak egy lehet a lényeget illetőleg
